Ma másodszorra vettek részt lánykáim zenés-játékos-éneklős foglalkozáson. Az első alkalommal elvárásaimnak megfelelően antiszociálisan viselkedtek. Nem hibáztatom őket, eddig (azt hiszem nem kell részleteznem, miért) nem jutottam el egyedül, 3 gyerekkel hasonszőrű programokra. Most viszont a szomszédos iskolában nyílt ez az új lehetőség, amin kapva kaptam.
Amíg el nem kezdődött az óra, felszabadultan futkostak körbe-körbe, függöny mögé bújva röhögcséltek, ám amikor a foglakozást tartó óvónéni furulyázni kezdett, megdermedtek.
Csenge résnyire összehúzott szemekkel méregette, majd felvette azt a tipikus arckifejezését, amit ha meglátunk férjemmel, csak ennyit mondunk: "Te, már megint olyan fejet vág, mint akihez ördögűzőt kéne hívni." :-) Nehezen visszaadható arckifejezés, de nem túl bizalomgerjesztő.
Ajsa befordult egy fotel háttámlájába - ő itt sincs. Hanga érdeklődve és kicsit meglepetten várta, mi fog ebből kisülni.
Igazából semmiben sem akartak együttműködni. Vonatozni és közben énekelni? Nem! Mondóka közben anya mozgatná a kezed ütemre? Nem! Játsszuk el, hogy sütünk valamit? Nem! Még csak a lábukra sem voltak hajlandóak ráállni és kirázta őket a hideg, ha a "néni" megsimogatta a lábfejüket egy báb katicabogárral.

Ehhez képest üdítő változást hozott a mai, második alkalom. Most egyedül vágtam neki (férjem első alkalommal elkísért minket) és már napokkal korábban próbáltam az érdeklődést felkelteni bennük. Az első órán megtetszett nekik egy "kasztanyetta-szerű", fából készült béka és egy mondóka, amit ezzel a "hangszerrel" adott elő az óvónő. Nagyi vett nekik kettőt és egész héten visítva nevettek, mikor békát csattogtatva rémisztgettem őket a verssel.
Ma megérkezünk, furulya indul, néni, szülők énekelnek...lányaim kifakadnak: "A békát, a békát!" Anya csitítgat: "Majd később." Mindenki énekel...lányaim méltatlankodnak: "Vonatozzunk...nem, inkább a békát, a békát!"
Nem is értem miért, az óvónő előrehozta kicsit a sorban a békás mondókát, mire mindhárom csemetém odaugrott hozzá és 5 cm-rel az arca előtt állva izgatottan figyelték, mi lesz most.
90 százalékban feloldódva, együttműködve telt az óra, habár Csenge maximálisan rátapadt az óvónőre. Trónolt az ölében, hintáztatta és cipeltette magát a mondókák alatt, együtt lovagoltak a "hóc-hóc-katona" ritmusára...nekem már csak a 2 tesó jutott. Néha Ajsa is bepróbálkozott - őt is a néni hintáztassa, mintha más gyerek nem is lenne rajtuk kívül. 

Az a gyanúm, az első napokban az oviban is megpróbálnak majd minden felnőttet irányítgatni és személyes használatra kibérelni, mert idáig mindig ezt csinálták idegenekkel szemben. Aztán majd szépen szocializálják őket, hisz meg kell egyszer szokniuk, más gyerekek is léteznek rajtuk kívül. Hajrá óvónénik! :-)