Túl vagyunk lánykáim második lagzis élményén, az első "NAGY" tűzijátékon, az első Velencei-tavi 2 perces fürdőzésen, valamint Csenge-apa virtuóz mutatványán, aminek a vége az lett, hogy megállíthatatlanul dőlt lánykám fejéből a vér. De haladjunk szépen sorjában.
A lagzi előtt felkészítettem őket: tudom, hogy ezt nehéz megérteni, de ez egy másik menyasszony lesz...nem egy van belőle, más is fel szokta venni azt a ruhát. Csenge ugyanis férjem unokatesóját, Krisztit (akinek a koszorúslányai voltak) még a lagzit követő 3. héten is "várj meg, menyasszony" felkiáltással próbálta lassításra bírni, ha lemaradt mögötte.
A templomban ledöbbentek a keresztre feszített Jézus szobortól és ijedten mutogatták: "csúnya bácsi". Igyekeztünk minél gyorsabban arrébb terelgetni őket, lehetőleg ezt ne a pap előtt ismételgessék.
Szerencsénkre volt még egy kisfiú a társaságban, akivel visongva kergetőztek a lagzi alatt a vendégsereg legnagyobb örömére. Ha nagyobb társaságba megyünk, két dologért szoktam rimánkodni: vagy egy kisgyerekért, akivel lekötik egymást, vagy kislányimádó nőkért (ebből legyen legalább kettő, akik olyan kidolgozott karizommal rendelkeznek, hogy órákon keresztül képesek cipelni két 14 kilós primadonnát). Csenge és Ajsa ugyanis a következőképpen képzelik el a lagzis részt, a "bulizást". Találomra, megérzésre kiválasztanak két ismeretlen, fiatal nőt a tömegből, az ölükbe kéredzkednek, majd így összesimulva "táncolnának" egész este. Általában a magassarkúban szenvedő kiválasztottak egy idő után kidőlnek alóluk.
A tűzijátékra túl hamar kiértünk, már 8-kor tétlenül ücsörögtünk a Duna-parton a villamossíneken - és most mivel ütjük el az időt 4 kisgyerekkel, úgy hogy nem nagyon kéne elmozdulni a megszerzett helyszínről? Előkerültek a chips-ek, Ice Tea-k és Tic tac-ok, Hanga megmosta a köveket a sínek között, majd ugyanazzal a kendővel a száját is megtörölte...nehezen, de kihúztuk.
A két nagy élvezte a robbanásokat, a két kicsi (Hanga és húgom másfél éves fia) rettegtek. Nem baj, majd jövőre nekik is tetszeni fog.
Egy napra elugrottunk Gárdonyba, a "gyerekes-összejárós csapatunk" egyik tagjának van ott telke. Ismét bebizonyosodott, hogy korai lenne még egy balatoni nyaralás, illetve, hogy két felnőtt még mindig szánalmasan kevés három gyerekre. A látvány a következő: mindhárom lánykán hatalmas, állatfejes úszógumi, a kiterjedésnek köszönhetően képtelenség egynél többet ölbe venni. Ennek ellenére apánál két gyerek, nálam egy, a két nagy az életéért könyörög, mert szentül meg van győződve, hogy ő most az úszógumi ellenére is bele fog fulladni a vízbe, a legkisebb ugrifüles pedig halált megvető bátorsággal próbál fejest ugrani... de apa így már nem tudja megtartani a ficánkoló Hangát, anya próbál segíteni, de mindent beborítanak a víziló-és krokodil úszógumifejek és Ajsa elkezd kicsúszni a kezemből, amitől pánikrohamot kap...a közönség a parton láthatóan élvezi a műsort és minden szavunkat hallhatják, hisz a vízbe vezető lépcsőtől még csak kb. 2 méterre távolodtunk el.
És a baleset: Csenge futkározás közben lefejelte nagyi ágyát. Csak Ajsa kétségbeesett arcára emlékszem és hogy rángatja a kezem: "anya gyere gyorsan Csengéhez", férjem meg már viharzik is el mellettem a sebesülttel és csak lényegretörően annyit mond: "Csenge nagyon vérzik". Őszintén szólva én azt hittem, ezt a sebet varrni kell, annyira mély volt. Közvetlenül a szeme alatt (milyen praktikus, császár közben is pont itt vágtak bele a bőrébe, de az azóta elhalványult) dőlt a vér, elállni meg nem akart. Férjem közben nyugodt hangon ismételgeti: "a szem környékén erősen szokott vérezni", ami azért nem tud teljesen megnyugtatni, főleg, ha Csenge ruhája az egész mellkasán merő vér. Csenge az ölemben üvölt, szorítom a sebre a zsebkendőt, Ajsa a lábamnál kuporogva zokog és kiabál, mert megijeszti a látvány, a háttérben Hanga sír, mert nem érti, mi történik. Teljes a kavalkád.
Végül szépen begyógyult orvosi beavatkozás nélkül is, alig látszik, de Ajsa reakciója tipikus ikerreakció volt, mikor átkötöztem Csengét. Jobban kikészült, mint a testvére, mikor meglátta, hogy hozom a kis üvegcséimet és a sebtapaszokat, azonnal őrjöngeni kezdett. Magából kikelve üvöltözött: "ne csináld, nem akarja, ne csináld!" Az első alkalom volt a legkaotikusabb: Csengét le kellett fogni, Ajsa nekünk jött volna, hogy megvédje a tesót, de nem mert, így hát beállt a függöny mögé, mert nem bírta elviselni a látvány és ott sírt-üvöltözött remegve a művelet befejeztéig. Hanga meg azért sírt (csak hogy teljes legyen a hangzavar), mert bepakoltam a kiságyába, mikor mindenáron fel akarta fedezni a hidrogén-peroxidos üvegem tartalmát.
Az ovit ezerrel reklámozom Csenge és Ajsa előtt (lekopogom, egyelőre fel vannak dobva az ötlettől), a héten tisztasági csomagokat és az előírt méretű, minőségű ceruzákat, zsírkrétákat, festékeket, gyurmákat vásárolom, holnap érkezik "Kriszti menyasszony" és férje, lányaim legújabb szerelmei, a hétvégén tokaji nagyiék, úgyhogy az ovi előtti napok pörgősre sikerednek. 1 hét múlva ilyenkor a lányok túl vannak az első (fél)ovis napon! El se hiszem. Izgalmas. :-)
Bohócok
