Annyira hálás vagyok a nagyoknak, hogy megkímélnek a "nem szakadok el anyától az oviban és sírok, hogy tőlem zeng az épület" című műsorszámtól! Ugyanis a mai már a "sokadik" reggel, hogy gond nélkül, panasz szó nélkül  egyszerűen bevonulnak a csoportjukba.
Pedig a hangulat rendesen adott: ma pl. az egész öltözőrészleg sírástól, hüppögéstől volt hangos. Aggódni kezdtem: na nem már, egy csapásra összedől a szépen felépített kártyaváram, a hangulat átterjed lányaimra is...pedig ezek a gyerekek nem is sírtak idáig egyszer sem, tényleg igaz a "második héten esik le a dolog" elmélet...
Lánykáim fülig érő szájjal, csillogó szemekkel bevonultak a fürdőszobába kezet mosni, aztán pisilni, aztán megint kezet mosni, Csenge még rám nézett mosolyogva, "én bemegyek, anya", és meg sem várva testvérét, már bent is volt a termükben. Ajsa követte, még mindketten kértek egy puszit és szaladtak is játszani. Szuper! :-)
Minap egy anyukával beszélgettünk, mondta, hogy a kisfia az egyik lányommal állt párban. Kérdezte tőle: "Melyik kislánnyal álltál ma sorba?" "Azzal, amelyikből kettő van." - válaszolta a kisfiú... :-)))