Csenge miatt lassan ránk küldik a gyerekvédelmiseket. Múlt hónapban ugyebár nagyiék ágyát fejelte le, a seb még most is rendesen látszik. Rá pár hétre fejjel nekirohant a mi ágyunknak és épp az arca másik fele lett kék-zöld foltos, mint akinek behúztak egyet. Napokig úgy nézett ki, mintha ütnénk-vágnánk szerencsétlen gyereket...
Úgyhogy tegnap már magyarázkodva kezdtem a reggelt, mert Csengénket feldagadt, vörös szemmel adtam be az oviba. Úgy nézett ki, mint egy boxoló a meccs után.
Soha nem reagált még így csípésre, nem is tudom, mi csípte meg, de csúnyán feldagadt a kézfeje, csuklója és a szeme alatt. Ijesztő látvány volt, indultunk is a gyerekorvosunkhoz, főleg, hogy a rendelő közelében vettük észre. Leginkább azért ijedtünk meg, mert nemrég egy ismerősünk 3 éves gyerekének 2 percen múlt az élete: eszméletét vesztette a rendelőben, elkezdett leállni a légzése...és az egész úgy indult, hogy feldagadt foltok jelentek meg a testén. Pár napja beszéltem az anyukával: a majdnem tragédiába fulladt történet azzal kezdődött, hogy elsétáltak a fiával egy lekaszált terület mellett, majd lefektette aludni. Csak azért ért szerencsésen véget az egész, mert egy állandó kopogó hangra lett figyelmes a másik szobából, ugyanis a kisgyerek iszonyúan vakaródzott az ágyában - allergiás rohamot kapott a fűben található penészgombától. Felkapta, vitte a rendelőbe, ott meg már újra kellett éleszteni... Ilyenkor mindig kiráz a hideg: és ha nem egy közeli fal mellett van az ágy, és ha vakaródzás közben nem ütögeti a falat, és ha nem veszi észre mi történik a gyerekkel a zárt gyerekszobában?
Csengére is óránként ránéztem aznap éjszaka, dagad-e tovább a feje, romlik-e az állapota... Csak egy csípés volt, de bevizesedett, feldagadt, megijesztett...
Még szerencse, hogy a kézfeje is dagadt volt, mert soha nem mosom le magamról, hogy megint csak a szeme alatt sérült-foltos a gyerek... :-)
A szerdai napra izgatottan készültem: Szüreti Mulatság volt az oviban. A gyerekek szőlőt szemezgettek az udvaron, kipréselték az óvónénik segítségével a levét (amit ebéd után megittak), körbetáncolták az asztalokat, majd versenyeztek. Krumplit, almát pakolgattak kiskosarakba, fel-alá futkostak, ki kerüli meg hamarabb a széket, ki ér vissza előbb a célba, gesztenyét gyűjtögettek...
Részemről nagyon vártam már a napot: na végre, ma bepillantást nyerhetek a másik életükbe!...Aztán kiderült, hogy teljesen rutintalan vagyok: szülők felsorakozva várakoznak az ovi udvarán (mintha sztárokat várnánk, minden anyuka kezében csőre töltött fényképezőgép), megérkeznek a kismókusok, kézenfogva, visszafogottan bandukol a csoport...két lányom meglát és jönne hozzám, na de hát azt nem lehet, anya innen néz titeket, menjetek szépen szőlőt szemezgetni. A történet lényege: mindkettő végigsírta az egész "mulatságot". Nem láttam az ovis énjüket, csak a "2 méterre van az én anyám és egyedül vagyok a világon" verziót. Így ölembe bújva, elanyátlanodva nézték végig, hogyan futkosnak csoporttársaik a kiskosaraikkal.
Szemezgetés - különválasztva. Egyébként az figyeltem meg, hogy általában különválasztják őket: alváskor a szoba két különböző sarkában van az ágyuk, sorbanálláskor, séta közben 3-4 gyerek mindig áll közöttük, más asztaloknál állnak szüret közben...gondolom így könnyebben kezelhetőek.
Szőlőpréselés
Hát ezek meg mit futkosnak azokkal az almákkal?
