gemini

Tegnap küldött ki a gondozónő először hosszabb időre: "Na, ha Hanga épp nem néz oda, lopakodjak ki a szobából..." Ahogy bezártam magam mögött az ajtót, már fel is zendült a sírás, azonnal lebuktam. Sietek kifelé a folyosóra, mert ilyenkor szalad utánam, tépné fel az ajtót, de visszatartják...Szuper érzés.
Első komolyabb naphoz képest jól sikerült a dolog: fél 9-kor jöttem el, 11-kor már kint várakoztam az öltözőben, de nem hívtak be, hogy probléma lenne. 70 %-ban nem sírt, 30%-ban igen (nem vártam ilyen jó arányt), játszott a többi gyerekkel, majd a stressztől kimerülten még ebéd előtt elaludt a szőnyegen, egy párnára kucorodva. Végül 2-kor vittem haza.
Edit néni tényleg nagyon aranyos, nem is kívánhatnék jobb gondozónőt Hangának, de Bugink még nincs kibékülve vele. Az evést visszautasítja és nem jelzi neki, ha wc-re szeretne menni. (Hanga az egyetlen szobatiszta a csoportban). Inkább bepisil, de nem szól. Fél éve nem használunk már pelenkát, csak alváshoz, de ma bepelenkáztam, mielőtt elindultam, mert Edit szerint ne stresszeljük még azzal is szegényt, hogy összepisili magát és szégyelli a dolgot.
Ma azonban már tudta Hanga mi következik: hiába maradtam ott a reggeli végéig, ő csak sírt, érezte, hogy el fogok menni. 12-kor kiadták, inkább hozzam haza, eleget sírt ma. A nap mérlege: 90 % sírás, 10 % "nyugalom":
Holnap nem megyünk, mert valami miatt nem lesz Edit, legközelebb pénteken van jelenésünk. Hááát, kiderül majd, hogy is fog ez menni nekünk...