Most jutottam el végre ahhoz, hogy gyurmázzak, mesét olvassak - eddig az ilyenfajta tevékenységek megvalósíthatatlannak számítottak minálunk. 3 csemetém egész nap veszekszik egymással: A B-vel, C A-val, majd B C-vel...ha épp nem veszekszenek sírva egy játékon, valaki rávágja egyikük ujjára az ajtót és ismét kezdődik a sírás...
Ha bepróbálkoztam egy-egy kreatív programmal (és a meseolvasás is ebbe a luxuskategóriába tartozik), mi lett a vége? Mikor a Csenge és Ajsa már elég érettek lettek volna, Hanga volt nagyon pici. Mit csinál egy 8-9 hónapos, ha puzzle darabokat, építőkockát, szép, még szakadás nélküli könyvet lát? Átsétál rajta, lerombolja, szétszedi, széttépi...persze merő érdeklődésből. A két nagy rázendített, "mit csinál ez a kis törpe a felépített várammal?" és kezdődött a sírás. 
Most végre elég érettnek érzem mindhármat, Hanga is felzárkózott nővéreihez, habár így is csak 2 percig tart a mesekönyvnézegetés - összebalhéznak rajta...
Az egyetlen békés terület a lefekvés előtti éneklés: hangosan kántálják az összes dalt, amit csak ismernek. Édes, amikor egy 3 éves szájából olyan szavakat hallani, mint "galambom", vagy "csárdás kisangyalom".

Elragadtatott arcok



Ücsörgés a wc előtt - nehogy apa eltűnjön előlünk

Apa frissen vágott haja nagyon vicces...