Tegnap nagyon fárasztó napunk volt! Férjem szabin volt, fél 9-kor elindult itthonról az egész család és este 8-ra értünk csak haza. Nőgyógyászhoz kellett mennem, senki nem tudott vigyázni a lányokra, úgyhogy férjem kivett egy napot. Később úgy döntöttünk, megyünk mindannyian és csinálunk egy egész napos programot. Csajszik még nem bkv-ztak babakocsival, autóval szoktuk őket szállítani, most teljes volt a döbbenetük. Nem tudom, hogy a félelem mellett haragudtak-e ránk az elején (férjem szerint igen), de nem voltak hajlandóak ránk nézni sem a buszon, sem a metrón - először talán a Nyugatinál álltak szóba velünk.
Sikerült megállapítani, hogy egy ember ikerbabakocsival nem tud közlekedni. Sok metrómegállónál nem volt mozgólépcső, az egymás mögötti "vonatszerű" babakocsinkat kicsit nehézkes cipelni a lépcsőkön, ráadásul úgy, hogy terhes vagyok és nem emelhetek. Az emberek pedig gond nélkül elsétáltak mellettünk, figyelve, ahogy egy terhes nő és a férje küzd 40 kg-val. Szerencsére valaki azért nagy nehezen akadt az esetek többségében, aki besegített, mikor már egy ideje nézték, hogy szenvedünk, így megoldottuk a problémát.
Semmi pénzért nem költöznék vissza a belvárosba, nem alkalmas gyereknevelésre. A lányok most úgyis azt a korszakukat élik, hogy megijednek minden hirtelen zajforrástól, ebből kaptak tegnap rendesen. De még nekem is zavaró volt, elszoktam a hangzavartól - sétáltattuk őket az utcán és egymás hangját nem hallottuk a férjemmel, kiabálva kellett beszélgetnünk. Arról nem is beszélve, hogy tiszta mocsok a belváros, habár ez igaz egész Budapestre.
A dokinál minden rendben volt, igaz a pulzusom megint túl magas, ismét szednem kell rá Betaloc-ot. Magas vérnyomást is mértek, amit nem igazán értek, mert itthon mindig az a problémám, hogy túl alacsony, egyelőre arra nem írtak fel semmit. Kiderült, a derékfájás nem normális dolog, járnom kell gyógytornászhoz, de ez már a legkevesebb. Ikerterhesség miatt szétcsúsztak a hasizmaim, semmi sincs a helyén és nem képes megtartani a növekvő súlyt, ami aztán derékfájásként jelentkezik - másfél órát sem tudok talpon lenni, hogy ne kellene egy kicsit lefeküdnöm a fájdalomtól. De ezen kívül minden rendben. Vettem egy övszerűséget is, ami besegít a hasizomnak és tartja a hasamat- választhattam, hogy 6 vagy 11 ezer ft-ért szeretném. Iszonyú árai vannak a kismama-és gyerektermékeknek! Maximálisan kihasználják, hogy muszáj megvenni néhány dolgot!
Doki után átugrottunk a WestEnd-be plázázni egyet, a lányok imádják! Igazi mai csajok, a bevásárlóközpontokban érzik magukat a legjobban. Egyébként szülői szemmel is jó helyek: rengeteg élmény éri őket, szokják az emberek sokaságát, így nem fordulnak annyira befelé és ami a legfontosabb: ennél tisztább helyet nem találni Budapesten. Sehol egy csikk, egy eldobott szemét, amit felvennének és nagyjából biztonságos is. Nem kell annyira aggódni, mi elé szaladnak ki, honnan eshetnek le. Iszonyúan jól érzik ott magukat, teljesen felpörögnek, tetszik nekik a sok látnivaló, mindig szórakoztatják az embereket a bohóckodásukkal. :-) Közben mi szülők kávéztunk, vásároltunk néhány szükséges holmit, kikapcsolódtunk és amikor elaludtak a babakocsiban, még ebédelni is be tudtunk ülni, ami nagy ritkaság, mert nem szokták hagyni.
A végén a nagyihoz is beugrottunk, mert a közelben lakik, ahol férjemmel kidőltünk, mert már 8 órája úton voltunk, a két lány persze pörgött tovább és átrendezték a lakást, ők soha nem fáradnak el. Este 8-ra értünk haza és kicsit elfáradtunk - tartalmas, szép nap volt, de nagyon fárasztó.
Kirándulás
2007.10.03. 14:46 - gemini!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gemini.blog.hu/api/trackback/id/tr78184682
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
