Ennek ellenére mind a négy napon volt valami program, tegnap például elugrottunk a belvárosba délután, lássanak a lányok egy kis Váci utcai forgatagot. Ajsa kikészült a turista-tömegben, Csenge jobban bírta. A Bazilikából csak a lépcsőzés érdekelte őket, a Duna-partból pedig csak egy ládányi virágföld. Akkor érezték a legjobban magukat egész este, amikor marokszámra hordták ki a földet a ládából. 20 percen keresztül el sem tudtuk rángatni őket, csak szedték kifelé szorgalmasan.
Ma nagyilátogatóban voltunk egész nap és akkor már westendeztünk is egyet, ahol szokás szerint felpörögtek. Mikor hazaértünk, azt sem vették észre, hogy kiemeljük őket az autóból, olyan mélyen aludtak és még a lakásban sem tértek magukhoz, pedig félig le is voltak már vetkőztetve - fennakadt szemekkel aludtak.
Egyre kevésbé bírom már az ilyen kiruccanásokat, fáj a medencém, gondolom elkezdett tágulni, kicsit sántítok is már miatta, a tegnapi séta után pedig szerintem a méhemet éreztem, hogy nagyon fáj, nem bírja már a nehezedő súlyt tartani.
