Ez az őszi-téli időszak nagyon hosszúnak tűnik! Nem lehet semmilyen programot csinálni. Csak akkor tudunk nekiindulni a környéknek, ha férjem megérkezett, akkor meg már sötét van. Mostanában vizes is volt a játszótér, de a teljes sötétségben úgysem vennénk semmi hasznát. Itthon sírnak, ha sétálni indulunk sírnak. Tegnap Csenge újabb hiszti napot tartott. Nagy harcok után elindulunk sétálni - a babakocsiban sírt, ha kivettük, földhöz vágta magát és üvöltött, menni sem volt hajlandó. Még szerencse, hogy ilyenkor Ajsa csak csendben szemléli oldalról, mi a fene baja van a tesónak. Az lenne gyönyörű, ha ketten hisztiznének egyszerre. (Ennek azért megvan a későbbi lehetősége.)
Ma nehezen bírok velük. Jó, rendben, jön az egyik szemfoguk, de akkor is nehéz elviselni. Az egyik pillanatban legszívesebben magamra zárnám a fürdőszobaajtót 30 percre, csináljanak, amit akarnak, a következő pillanatban olyan tündérien játszanak egymással, hogy csak mosolyogva figyelem őket.
Cak egy részlet a délelőttből: Ajsát megpróbálom tisztába tenni, természetesen üvölt és fel akar pattanni. A földön szoktam végezni ezt a műveletet, hogy ne emeljek feleslegesen, de annyira tekergőzött, hogy elcipeltem a pelenkázóasztalig. Megfeszíti magát, sír (persze könnyek nélkül), közben Csenge a hátam mögött játékokat kezd pakolni a pelenkás szemetesbe. Kettőjük között ugrándozom, Csengének "nem"-eket kiabálva és igyekszem visszazárni a kukát, nehogy kiszedje a kakis pelenkákat, miközben Ajsa félig már le is rúgta magát a pelenkázóasztalról hisztije közben.
Miután végeztünk, leülnék egy kicsit, mert szédülök a szuper pulzusom miatt, és reggel óta erre nem volt lehetőségem. Persze nem hagyják: felváltva húznak sírva a kezemnél fogva. Próbálom kitalálni, most mi van, enni most ettek, ittak is, pelenka új és ők csak mutogatnak a mosogatóra. Nincs jobb ötletem, kaját melegítek, leülnek, esznek 2 kanállal, majd eltűnnek játszani. Ezt ma már négyszer játszottuk el, így hát dühömben megeszem az ételt - ezek szerint nem éhesek. Ahogy végeztem, megjelennek és nyitogatják a szájukat sírva!
Ezekután Csenge kezdett el bömbölni, mert a székét nem tudta beerőszakolni a szekrény egyik polcára. Na ekkor már "kicsit" ideges voltam.
A következő pillanatban viszont olyan aranyosak voltak, hogy elfelejtettem mindent. Elkezdtek fogócskázni a száradó ruhák alatt. Ezt addig játsszák, míg egyikük magára nem rántja a szárítót.
Nemsokkal ezután ismét visszaváltozott a viselkedésük: egyenként leszedegették a ruhákat és szétszórták a földön. Én ekkor végre lefeküdtem a kanapéra és már se erőm se kedvem nem volt megakadályozni, inkább csak becsuktam a szemem, ne is lássam.
Hosszú ősz
2007.11.20. 15:32 - gemini!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gemini.blog.hu/api/trackback/id/tr30235737
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Ildi 2007.11.20. 16:10:38
Szegényke, most igazán nem irigyellek... TÜNDÉR gyerekeid vannak, de tudom, hogy néha (?) nem azok!!! Tényleg itt az ősz! A hétvégén akkora dugó volt az Árkádban, meg is állapítottam, hogy itt a rossz idő, az emberek plázázni járnak a gyerekekkel a játszótér meg a kirándulás helyett... Hátha esni fog a hó, az azért más, mint a nyálkás őszi szottyadék eső...
Ismerem az érzést, hogy azonnal sírva fakadok, ha nem fekhetek le! Azért próbálj pihenni, Hangára is vigyáznod kell... Az jó, ha a doki biztatott, bár a gyógyszerekért igazán nem irigyellek. Nekem szerencsére csak vitamint és vasat kell tolnom.
Már egy csomószor akartam mondani Neked, hogy a faluban, ahol a szüleimmel laktam, született egy ikerpár, úgy 15-18 éve. Akkor még nagyon szokatlannak számított a nevük: Csenge & Hanga! :)))
Bob & Bobek rendes kislányok, már 37 hetesek múltunk és még mindig itthon vagyunk!!! A doki 2800 és 2650 grammra mérte őket szombaton. Megnyugtatott, hogy a múltkori UH csak egy baromság lehetett... Már csak napjaink vannak hátra, úgyhogy nyugodt azért nem vagyok! Azért szurkolok, hogy éjjel vagy hétvégén, esetleg H-Sze-P-en kelljen berohanni a kórházba: az apjuk akkor van itthon vagy dolgozik egy olyan ügyfélnél, aki közel van hozzánk. :)
Hát, KITARTÁST! Nem tudom, mikor jelentkezem legközelebb. :) Addig is: bobesbobek.blogspot.com
Ismerem az érzést, hogy azonnal sírva fakadok, ha nem fekhetek le! Azért próbálj pihenni, Hangára is vigyáznod kell... Az jó, ha a doki biztatott, bár a gyógyszerekért igazán nem irigyellek. Nekem szerencsére csak vitamint és vasat kell tolnom.
Már egy csomószor akartam mondani Neked, hogy a faluban, ahol a szüleimmel laktam, született egy ikerpár, úgy 15-18 éve. Akkor még nagyon szokatlannak számított a nevük: Csenge & Hanga! :)))
Bob & Bobek rendes kislányok, már 37 hetesek múltunk és még mindig itthon vagyunk!!! A doki 2800 és 2650 grammra mérte őket szombaton. Megnyugtatott, hogy a múltkori UH csak egy baromság lehetett... Már csak napjaink vannak hátra, úgyhogy nyugodt azért nem vagyok! Azért szurkolok, hogy éjjel vagy hétvégén, esetleg H-Sze-P-en kelljen berohanni a kórházba: az apjuk akkor van itthon vagy dolgozik egy olyan ügyfélnél, aki közel van hozzánk. :)
Hát, KITARTÁST! Nem tudom, mikor jelentkezem legközelebb. :) Addig is: bobesbobek.blogspot.com
gemini! 2007.11.20. 16:34:49
Szurkolok Neked nagyon! Biztos megkönnyebbültél az UH eredményen, szép nagyok lesznek a babák! :-)Biztos nehéz már cipelni, de hamarosan láthatod őket.
Sokszor mi is kínunkban plázákba visszük a lányokat, egyszerűen már nem lehet mit csinálni ebben a időben! Nagyon unjuk mindannyian, remélem fog esni idén a hó, különben meghülyülünk.
Érdekes a Csenge és Hanga névválasztás! :-)))
KITARTÁS! :-)
Sokszor mi is kínunkban plázákba visszük a lányokat, egyszerűen már nem lehet mit csinálni ebben a időben! Nagyon unjuk mindannyian, remélem fog esni idén a hó, különben meghülyülünk.
Érdekes a Csenge és Hanga névválasztás! :-)))
KITARTÁS! :-)
sneci · http://www.pohly.hu/blog 2007.11.20. 17:06:58
Fantasztikusak a lányok, elképeszőek, csodaszépek. Ahogy olvaslak, olyan mintha a jövőnket olvasnám... nálunk most öthónaposak a lányok, de pont ennyire élénk, aktív, nyughatatlan örökmozgók. Ma hajnali négykor kezdték a napot... Amit az ikerségről írsz, azzal teljesen a szívembe találsz, akinek nincs, sosem fogja megérteni, nagyon nehéz, de kiváltságos helyzet.
gemini! 2007.11.21. 10:35:59
Köszi, sneci, ez jól esett, újabb sorstársat találtam. :-)
Tényleg nagyon szép dolgoknak lehetünk szemtanúi, de nagyon sok türelmet és energiát kívánok, szükség lesz még sokáig rá. Nekem az első év volt a legnehezebb, főleg az első 6 hónap, mikor nem aludtunk férjemmel, de ha elindulnak, az is felér egy 24 órás diliházzal! :-)
Tényleg nagyon szép dolgoknak lehetünk szemtanúi, de nagyon sok türelmet és energiát kívánok, szükség lesz még sokáig rá. Nekem az első év volt a legnehezebb, főleg az első 6 hónap, mikor nem aludtunk férjemmel, de ha elindulnak, az is felér egy 24 órás diliházzal! :-)
sneci 2007.11.21. 12:03:44
majd egy ültő helyemben végigolvastam a blogotok egy részét, és ha anyi időm lenne, végigolvasnám még ma... sokat tanulok belőle, meg jó látni, mások milyen megoldásokat választanak, és azok hogyan működnek, és a tanulságok mellett gyönyörködtet is. Nálunk egy hete kezdtek meginogni az éjszakák, és nem nagyon értem hogy miért. Persze kezdem megszokni, hogy a sok miértből kevésre kapok választ végül. Csak egy rövid kérdés: az egy kiságyban altatásal nem próbálkoztatok? Eddig mi a légzésfigyelők miatt nem próbáltuk, de most nagyon gondolkodom rajta. A harmadik babához gratulálok, igazából el sem tudom képzelni, hogy bírod... anyaterminátor :)
gemini! 2007.11.21. 14:58:17
Na erre most nem is igazán emlékszem. Szerintem próbáltuk a közös alvást, de nem vettem észre, hogy javított volna a helyzeten. Így is, úgy is felkeltek éjszaka 2-3 óránként az első 6 hónapban, csinálhattunk bármit. Inkább zombiként teletömtük őket kajával a férjemmel és reménykedve visszafeküdtünk, most hátha alszunk 3 órát egyben. :-)
A három gyerekre együtt én is nagyon kíváncsi leszek...
A három gyerekre együtt én is nagyon kíváncsi leszek...
