Nagyon nehéz volt az őszi-téli időszak két örökmozgó gyerekkel - nincs ilyenkor túl sok program, amit kitalálhatnánk nekik. Hamar sötétedik, rossz az idő, már nagyon várjuk a tavaszt, állandóan úton leszünk - kirándulunk, gyerekprogramokra járunk. Most hétvégén is folyton házon kívül volt az egész család, szinte alig voltunk otthon, kihasználtuk, hogy kicsit melegebb volt.
Csajszik rákaptak a rajzolásra, ezzel is le lehet most már foglalni őket. Inkább Ajsában lehet felfedezni a művészi hajlamot - a rajzolás mellett a zene is őt köti le jobban, ezen kívül az építőkockákkal is hosszan bíbelődik. Csengének kevesebb türelme van a dolgokhoz, igaz, Hanga születése óta a babázással fél órán keresztül is lefoglalja magát. Csenge mostanában erőszakosabb, igaz, ebben Ajsa sem szenved hiányt. :-) Ajsa ezzel szemben felvett néhány új bosszantó szokást: lefekszik az utcán a földre és vigyorog, ezt persze Csenge is azonnal leutánozza, úgyhogy séta közben kb. 10 méterenként mindketten a járdán heverésznek jókedvűen - a kedvencem, mikor arccal lefelé csinálják, biztos ettől lesz erős az immunrendszerük.
A másik új hóbort: ha rászólok Csengére, hogy pl. ne tapossa meg a dvd-t, mert el fog törni, Ajsa felkapja a fejét, pattan, rááll ő is, és vigyorogva, diadalittasan áll rajta két lábbal. Most már lassan nem lehet kimondani a "nem" szót, mert Ajsa rögtön ott terem és megvalósítja a tiltott dolgot.
Éppen sétálni készülődtünk, Hanga már kint volt és sírt. A két lány "sí, sí" kiáltással körbevette a babakocsit, majd kicsit elvitték hugicát sétakocsikázni.
