Tegnap megtörtént az első hajvágás. Ahogy sejtettem, hátul a vágás után már eltűnt a göndörség, de ez így volt az én hajammal is gyerekkoromban, úgyhogy nem lepődtem meg.
Úgy döntöttünk, itt a tavasz, a teraszt rendberaktuk és kiköltöztünk. Ma délután nem is mertem elhinni, hogy ez igaz lehet: három gyermekem egyszerre aludt én pedig lábat lógatva sütkéreztem a hintaágyon és tejeskávét szürcsölgetve könyvet olvastam.
Mostanában a lányok egyre több "emberi" szót használnak, úgy érzem, végre elkezdtek beszélni - lassan haladunk, de biztosan. Persze a nyüszögés nem szűnt meg, ha szükségük van valamire...
Ha férjem meglátja, hogy Hanga hason fekszik a kiságyban, megkérdezi: "Gyurmáztok?" Hát igen, ha nem szeretnénk lapos fejű gyereket, muszáj a hasán fektetni, amikor csak lehet, hisz ilyenkor még képlékeny és formázható a koponyája. Hátránya, hogy így hamarabb felkel, mert idegesíti, hogy a lepedőt nyálazza.
Ha a nővérkék nem figyelnek oda, merek egy kicsit beszélgetni Hangával:
Férjem megállapította a minap, hogy nincs túl sok köze Hangához. Egy gyerek esetén tényleg nincs nagy szükség az apa segítségére, mindent el tud végezni az anya a baba körül, az apuka maximum hobbiból pelenkázik, vagy fürdet. Teljesen más volt a helyzet az ikrek esetében, kénytelen volt kettes számú anyaként funkcionálni, és így nagyobb részt vállalt a gyereknevelésben, mint más apák. (Minden szomszédunk és barátunk mintaapának tartja őt - velem együtt persze. :-)) Aztán arról beszélgettünk, sajnálta volna, ha elsőre egy gyerekünk születik, mert akkor csak annyira került volna vele kapcsolatba, mint most Hangával és rengeteg értékes pillanatot szalasztott volna el.
Egyébként le merte volna fogadni, hogy mivel Hanga egyedül van és az első hónapokban egy szobában alszunk vele, biztos mindig köztünk fog aludni, mert így kényelmesebb. Én azonban tartom magam a "kegyetlen anya" szerepemhez, mert nem vagyok a magam ellensége. Etetés után szépen visszakerül a kiságyába - ehhez a kezdetektől fogva ragaszkodtam mindhárom lánynál. Nem alhatnak el ringatva, kézben, az ágyunkban fekve, mert azt nagyon hamar megszokják és akkor nekünk végünk.
Mindig meglep, milyen egyszerű egy gyerekkel sétálni indulni. Csak felkapom Hangát, 3 perc alatt útra készen áll és simán tudok vele banki ügyeket intézni. Lányokat mire felöltöztettem, leizzadtam, a dögnehéz ikerbabakocsit alig tudtam tolni, valamelyikük mindig fent volt és műsorozott, úgyhogy most Hanga kész felüdülés számomra.
Ma a fürdőszobából kifelé jövet a következő jelenettel találtam szembe magam:
Itt a tavasz
2008.02.25. 21:20 - gemini!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://gemini.blog.hu/api/trackback/id/tr46354376
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
sneci · http://www.pohly.hu/blog 2008.02.26. 19:57:43
Fantasztikus ez a Hanga! Értelmes tekintet, hatalmas figyelő szemek, én még ilyet nem láttam újszülöttnél! Teljesen egyetértek azzal amit írsz,nálunk a férjem nem apuka, hanem kettes számú anyu. Szorosabban is kötődnek hozzá a gyerekek, mint általában ebben a korban az apjukhoz. És viszont. Éljenek az ikresapukák!
gemini! 2008.02.26. 21:01:49
A két lány is nagyon kötődik az apjukhoz, néha féltékeny is voltam, annyira apásak. :-)És tényleg sok apuka lemarad az első 1-2 év fontos pillanatairól és csak később kezd el aktív szerepet játszani a gyereke életében. Férjem sajnálná, ha erről lemaradt volna. Persze amiről nem tud az ember, az nem is hiányzik, de örülök, hogy így alakult.
