Ma reggel épp nagy dumálásban voltak, mikor benyitottam hozzájuk és ez a kép fogadott - már egy ideje az ajtóval szemben ülhettek és vártak ránk:
Amíg csak két gyerekünk volt, megkérhettem férjemet, vigye el a lányokat sétálni, addig tudtam mondjuk nyugodtan ebédet főzni. Most ez kivitelezhetetlen: tegnap is elindultunk ötösben a játszótérre, viszont így se a főzéssel, se a lakás rendbetételével nem tudtam haladni. Vagy sétálunk, vagy eszünk és tiszta lakásban élünk, a kettő egyszerre nem megy. :-)
Ha fúj a szél, kikészülnek és sírnak - úgyhogy miután nehezen összekapunk 3 gyereket és nekiindulunk a környéknek, a szél miatt sokszor rögtön fordulhatunk is haza, egyszerűen nem bírják elviselni.
A kisebb csúszdákon már teljesen önállóak, sőt integetnek a kezükkel és magyaráznak, hogy távolodjak el több méterre, csak akkor hajlandóak lecsúszni - hiába, ők már nagylányok.
Még a reggeli séta előtt - igaz 1 órás meló árán - sikerült elérni, hogy mindketten belepisiljenek a bilibe. Először nagyon küzdöttek, mert érezték, hogy jön a pisi, de nincs rajtuk pelenka, jaj mi lesz most, de csak összejött a dolog.
Cukik, mikor észreveszik, hogy Hanga pelenkáját nem tettem rögtön a kukába, csak ledobtam gyorsan összehajtogatva a földre, ott teremnek és aranyosan futva már viszik is a pelusos szemetesbe. :-)
Kezd kialakulni, ki hol alszik: Csenge befekszik az ágy belső részébe, Ajsa pedig kívül vágja magát hasra. Ugyanígy most már a babakocsiban is meghatározott sorrend van: Csenge jelzi, hogy előre akar ülni, így mögé kerül Ajsa. Korábban ez véletlenszerű volt, de most már ragaszkodnak bizonyos dolgokhoz.
Pár hónapja kezdenek tisztában lenni a saját külön létezésükkel is. Korábban pl. Csenge meg tudta mutatni, hol van Ajsa, de csak mostanában tudja megmutatni, hol van Csenge - ilyenkor aranyosan mindig az orrára mutat, ezzel a testrészével azonosítja leginkább magát. :-) Csengéhez kapcsolódik nálunk az "ámi, ámi" kifejezés is, ami "enyém, nekem"-et jelent. Elég sokszor használja, gyakran felhúzza magát, mikor Ajsa elvesz tőle valamit.
Újra rettegnek a fürdéstől és a hajmosástól, pedig egy időben már kezdték elviselni, miután kendőt szorítottunk az arcukra, szemükre, így nem folyhatott bele a samponos víz. (Hiába reklámozzák a babasamponokat, hogy nem csíp, igenis csíp, kipróbáltuk) Olvastunk már erről a témáról cikkeket, nem nagyon jön be egyik tanács sem, igyekszünk inkább gyorsak lenni. Mindig úgy érzem magam, mintha középkori börtönben rabokat kínoznék, vagy malacot vágnék - zokogva, visítva menekülnek a kád valamelyik felébe, minél messzebb a zuhanytól.
Hangával egyelőre szinte semmi teendőm - eszik, alszik, mosolyog. Persze csak 1 éves koráig, aztán nála is elkezdődik a személyiség kialakulása, mint minden 1 évesnél és vége a szép világnak - addig is kiélvezem, hogy csak megértően mosolyog, ha énekelek és nem akar leállítani. :-)
Úgy látom, minden gyerek imádja Elmo-t. Ma voltunk tavaszi cipőt vásárolni a csajsziknak, hátukon ott fityegett az Elmo-s hátizsákjuk, amit észrevett a többi kisgyerek és mutogatták a szüleiknek: "Elmo, Elmo!" Férjem most már Elmo dvd-t is beszerzett, pénteken egész nap azt kellett nézni. Szerintem teljes mértékben tisztában vannak a tv és a dvd lejátszó közti különbséggel, tudják, mikor melyiket nézzük. Ha pedig dvd-t akarnak nézni, hozzák a lemezt és ütögetik a lejátszót.
Férjem pelenkázás közben átmegy borg-ba (Startrek) és ezt ismételgeti: "Minden ellenállás hasztalan!" és megpróbálja lebirkózni őket. Nem egyszerű feladat. :-)
Imádják egyenként kihúzogatni a popsitörlő kendőket, amiért állandó közelharcot kell vívnom és persze elég magasra kell tennem, de nem lehet mindig résen az ember. (Ha nem érik el, egyszerűen széket tolnak oda és megszerzik) Túl nagy volt a csend, nem véletlenül: a törlőkendő mellé a popsikrémet is megszerezték, még a szőnyeg is olyan lett:
Gondoskodó nővérke
