Odafelé szerencsére nem piszkálták Hangát, visszafelé pedig szokás szerint végigaludták az utat - 5 perccel az indulás után már horkoltak mindhárman. :-) Tették ezt annak ellenére, hogy hazafelé már én vezettem és először ültem az új autó volánjánál. Új volt még számomra az automata sebességváltó, nehéz volt megszokni, hogy csak két pedál van, a fék pedig olyan érzékeny, hogy szegény csajszik feje hátul álmukban állandóan előrebukott, mikor leheletfinoman a fékre léptem - hiába, szokni kell még.
Mikor hazaérkeztünk, nem akaródzott kiszállnunk a kocsiból, ritkák az olyan pillanatok, hogy mindhárom csemete bóbiskol és mi tudunk férjemmel beszélgetni.
Kifeküdtek a lányok:
Ugyanez a helyzet az evéssel is. Az elmúlt 2 év alatt talán ha tízszer fordult elő, hogy leültünk otthon az asztalhoz és megvacsoráztunk. Általában állva, egymás után tudunk csak enni, valaki mindig lefoglalja a csajszikat, mert nem tűrik, hogy üljünk. Férjem sokszor a mosogató felett állva dobálja magába az ételt, kihasználva azt a fél percet, amíg nem veszik észre, hogy eltűnt. Na persze eszik még a földről is, a legtöbb kaja gyakran ott található nálunk. :-) Elképesztő, hogy esznek a kisgyerekek, ha nem porszívóznék naponta, felfalnának minket a hangyák.
Egyébként a rágás nélküli evést már teljesen megszoktuk. Férjem névnapján múlt héten elmentünk kettesben vacsorázni, ahol szintén csak belapátoltuk az ételt. Anyu vigyázott egyedül 3 gyerekre: két lány általában nyűgös, mi van, ha Hanga felébred és éhes, de ők is rá akarnak mászni a nagyira, miközben ő a síró hugicával mászkál fel-alá?
Az ünnepek alatt nagyszülőztek a csajszik, kimentünk közösen a játszótérre.
A nagylányok kedvenc csúszdája - jó sport a szülőknek is:
És a lecsúszás:
Nehogy elkapjatok, egyedül akarok lecsúszni!
Anya bénázik a hídon:
Nem is értem, férjem hogy tud átmenni ezen az imbolygó hídon kapaszkodás nélkül a két lánnyal. Kipróbáltam egy gyerekkel, de alig bírtam megállni a lábamon, teljesen kilengett a lábam alatt - pedig őket nézve olyan egyszerűnek tűnik.
Hiába, kénytelen volt megtanulni, sokszor egyedül ment a játszótérre, míg én terhes voltam, és a csajszik nem kímélték. Egyébként az sem egyszerű, mikor egyikük megindul a híd felé, a másik pedig egy csúszdára mászik épp fel egyedül, ő meg nem tud kettészakadni. Mesélte, hogy sokszor más anyukák rohantak neki segíteni, mikor valamelyik lány épp egy veszélyes mutatványt készült bemutatni, ő pedig a másik csemetével volt elfoglalva több méterrel arrébb. Miért is akarnának kis porontyaim ugyanott játszani, ahol a tesó, mikor a játszótér olyan nagy és a másik felébe is el lehet szaladni? :-)
