Nehezen haladok a blog írással. Megfogadtam, hogy okosabb, ha csak akkor írok, mikor épp nem idegesítettek föl, mert még esetleg olyan mondatok is elhagynák a  "számat", amik nem illendőek egy anyukához. :-) És mikor épp földre szállt angyaloknak látom őket és nekiállnék írni (persze ha időm és energiám is van rá), egyszercsak villámcsapásként megint történik valami és két "anya-idegrendszerét-tönkretevő" rosszcsont néz velem farkasszemet. Mintha egy Jekyll és Hyde párossal élnék!

Szobatisztaság. Így utólag elmondhatom, hogy sikeresen haladunk. Mondom ezt este, mikor alszanak(?) - negyed 11, de valaki még műsorozik néha bent - és nem napközben, mikor a hajamat tépem két pisitócsa felmosása között. Hajdanán, mikor még csak egy évesek voltak, aggódva képzeltem el, hogyan is lehet két egyidős gyereket egyszerre szobatisztaságra nevelni. Változott a világ azóta, más lett a viszonyítási alapom: egyszerű volna, legalábbis sokkal egyszerűbb, mint a jelenlegi helyzet egy 6 hónapos Hangával megtoldva. Csak egy tipikus jelenet: szoptatom Hangát, miközben Ajsa megáll mellettem és közli:"pisi", majd hallom az összetéveszthetetlen csorgó hangot a matracon és a parkettán. Na jó, ennyiért még nem hagyom abba az etetést, megéltem már sokmindent. Ajsa a pisi második felét a bilibe ereszti, rendben, még most sem kelek fel. Elkezdi nyalogatni a bili szélét... Na most ugrok, Hangát gyorsan ledobom, persze elkezd sírni, rohanok a felmosóvödörért és egy száraz rongyért. Felmosóval felmosom, ronggyal szárazra törlöm a tócsa helyét, matrac pisis marad, bilit elveszem, kiöblítem, Ajsát bevágom a kádba, lábát lezuhanyzom, bugyiját leveszem, mert az végig rajta volt, kimosom, kiteregetem, új bugyit kap.

Visszaülök Hangát etetni, Csenge 10 percen belül bugyistól leül a bilire, belepisil, majd ami a mániájuk (mondjuk ennek örülök), felkapja a bilit és viszi a WC-hez, hogy kiöntse. Rohanok, Hanga  a mellemen lóg és üvölt, mert enni és belealudni szeretne és már elege van az ugrálásból, de Ajsa és Csenge kötélhúzást játszanak a bilivel és a pisi vészesen közelít a perem felé. Eljutunk a WC-ig, segíteni akarok a kiöntésben, de Csenge felháborodottan rángatja magához kis kincsét, inkább hagyom tehát, mert magára önti. A gond az, hogy tudom, mi következik: mindketten maguk felé tartva öntik a klotyóba a pisit, így a karjuk, ruhájuk és a WC pereme is olyan lesz. Kád, új bugyi, régi kimosása, kiteregetése...Mély sóhajtással viszamegyek a szobába és igyekszem végre Hangát normálisan megetetni, aki végigbömbölte az elmúlt 20 percet és nem tolerálja, hogy mással foglalkozunk.
Azt már meg sem említem, hogy amíg felmosóvödörért rohanok és kádba rakom valamelyiket, a másik belemászik a tócsába és szépen szétkeni a földön, a barna macis meglepetéseket pedig hagyjuk. Na és persze egy fokkal kivitelezhetőbb lenne a feladat, ha mint takarító személyzet folyamatosan készenlétben állhatnék, de az attrakciókat Hanga etetési és altatási idejére koncentrálják.
Azért én meg vagyok nagyon elégedve, persze bugyistul ülnek a bilire, így egy délelőtt 8 bugyit, sortot elhasználunk, de már ez is haladás - múlt héten még nem is voltak hajlandóak ráülni, most pedig már sok célzott találat van, úgyhogy ügyesek.

Sokat segített egyébként a Bilikönyv, mély szakértelemmel olvasgatják és utánozzák a benne szereplő babát. :-)