Férjem nagyon büszke rám: sikerült egyszerre két gyereket egy harmadik mellett a szobatisztaságra átnevelnem! Pedig 3 hete még üvöltöttek, ha egyáltalán a bili ötletével előhozakodtam. Már nincsenek padlón landoló meglepetések: mikor érzik, hogy idő van, leülnek a bilire, majd dolguk végeztével dagadó mellkassal pattannak fel és cipelik kis kincsüket, hogy kiönthessék a wc-be - szerintem ezt a részt szeretik a legjobban. :-) Arról már ne is beszéljünk, mennyi pénzt megspórolunk, iszonyú összegeket költöttünk a pelusokra.
Hétvégén elkísértem Hangával a bkv-zós csapatot - mit mondjak, nem kérek belőle többet. Férjem esküdözött, hogy máskor Csenge és Ajsa bűbájosan viselkednek, mindenkit elvarázsolnak, saját lábukon sétálnak, mosolyognak a járókelőkre, de tény, hogy most sötét oldalukat mutatták be. A Vörösmarty téren átjutni 30 percünkbe került, mert hol az egyik lányunk akaratát igyekeztünk megtörni, hol a másikét. Nem voltak hajlandóak ugyanis sétálni, apa viszont félig lebénult nekik köszönhetően, babakocsit pedig már nem használunk. Idegtépő játszma kezdődött, ki enged hamarabb: a 2 éves gyerek, vagy a szülők. A nézőközönség persze az ennivaló gyerekek oldalán áll és kegyetlen szülőknek tart minket, ha következetesek vagyunk és a tér közepén hagyjuk konok lányainkat. Egyszóval hiába bizonygatta férjem, hogy máskor két kis angyallal sétálgat és mindenki megáll velük beszélgetni, én most csak a szánalmat, vagy az idegességet láttam az emberek szemében tükröződni: "Micsoda két neveletlen gyerek, hol nőttek fel ezek, egy barlangban?"

Nem zavartatják magukat, hogy az utcai zenészektől a közönség több méterre ácsorog - közvetlenül eléjük állnak, úgy szomjaznak egy kis komolyzenére! :-)

Hétvégére elugrunk Balatonfüredre, erre felkészülvén ma vettünk két gumicsizmát a lányoknak - elképesztő ez az időjárás, idáig szinte egész nyáron esett! De ez most nem különösebben izgat, a lényeg a környezetváltozás, úgy könnyebb ezt a 24 órás melót csinálni. :-)
Imádom, mikor a nővérkék játéknak fogják fel az öltözködést és minden ruhadarabbal meg kell küzdeni, de most már egy ideje Hanga is eljutott abba a korszakába, hogy képtelenség bepelenkázni, vagy öltöztetni. Hasra fordul, ahogy lerakom a pelenkázóasztalra és ezzel kezdetét veszi a birkózás. Emlékszem, lányoknál is sokáig tartott ez a szakasz, mindig kaptak egy mobilt, az egy darabig lefoglalta őket.
Hanga már ügyesen nyúl tárgyakért, addig forog, kúszik, mászik a habtapiján, míg el nem éri, sőt sokszor észreveszem, hogy négykézlábra állással próbálkozik.
Sok nőtől hallottam, soha nem beszélhetett szoptatás közben, mert a baba méltatlankodva azonnal abbahagyta az evést. Szegény Hangicsekünknél ez elő nem fordulna, hisz születésétől kezdve kénytelen vagyok vezényszavakat harsogni nővéreinek etetése közben, így ezt szokta meg és nem is zsörtölődik miatta.

Úristen, hová kerültem?