Ma ellátogattunk a szabolcsi földvárhoz, ami még a honfoglalás környékén épült. Gyönyörű környezetben rohangálhattak lányaink, nagyapával rögtön elindultak gyíkot és lepkét fogni. (Ilyen szempontból is elég fiúsak, a minap egy hatalmas zöld varanggyal a kezükben állítottak haza, egymás kezéből tépkedték ki. :-))
Más látogató nem is nagyon volt rajtunk kívül, de két kamasz fiú pont a "táborunk" mögötti padon telepedett le. Hanga már kezdett kikészülni az éhségtől és az álmosságtól, így előkaptam a mellem az etetéshez - rögtön elhúzták a csíkot. :-) Szoptatás a szabadban, körülöttem földből húzott várfalak emelkednek, csicseregnek a madarak, a szél fújja a fák lombjait - úgy éreztem magam, mint ősasszonyaink. Hangát is elnyomta a friss levegő, elpilledt evés közben, majd az oldalára fordult, mint a nagyok és mély álomba szenderült a természet lágy ölén.
Szabolcs vezér társaságában
A földvár falai által körülölelt táj
Manók gyíkra vadászva
A fal tetején
