Számomra a lefektetés - legyen az délutáni vagy esti - komolyan kezd rémálommá változni. Eddig Csenge nem hagyta aludni a szépen alváshoz bekészülődött testvérét, most Ajsa tiltakozik üvöltve, MINDEN EGYES alkalommal, de olyan stílusban, hogy a szomszédok azt hihetik, éppen lenyúzzák a bőrét. Már amikor az első akkord felhangzik, görcsbe rándul a gyomrom, mert tudom mi következik: 2 óra tehetetlenség, 2 óra idegszálakat roncsoló attrakció. Tényleg csodálkozom, hogy senki nem csöngetett még át, hogy megkérdezze, ugyan miért verjük nadrágszíjjal azt a szerencsétlen gyermeket már 1 órája, mert szerintem csakis ezt hihetik a műsor hallatán. Közben itt kint Hanga üvölt, mert fél Ajsa üvöltésétől... Szétrobban az agyam.
Lehetek kedves, vicces, szigorú, határozott - teljesen hatástalan. Üvölt, üvölt, megfeszíti magát és végül... üvölt. Le se hajlandó feküdni az ágyba, lerúgja magáról a takarót, veri az ajtót, falat...semmi sem használ. Nem is tudom, mikor volt utoljára délutáni alvás (néha összejön, de már olyan későn, hogy 40 perc elteltével kelteni kell őket), este pedig újra kezdődik minden elölről. Én mazochista, még meg is hosszabbítom a napot: korábban kelünk, mint régen, 7-kor már ébresztő, NINCS délutáni alvás (tehát nincs szusszanásnyi idő), és így is harc van minden este - tegnap fél 10-kor fejezte be Ajsa az ordítást. Hogy bírják délutáni szunya nélkül ilyen sokáig? Hajnali 3-kor kellene keltenem őket, hogy ágyban legyenek 8-kor? 
És mit csinál Csenge, miközben Ajsa magából kikelve ordít? Édesdeden szundikál. A héten lett volna alvás délután, ha nem műsorozik Ajsa. Az elmúlt hetekben pedig lett volna, ha nem szórakozik Csenge. Imádom, ahogy felosztják egymás között a szerepeket! Így mindig van, aki szórakoztassa anyát, nehogy unatkozzon. Szétmegy az agyam.