gemini

Nem akarom elszólni, de mintha Ajsa elkezdett volna enni. Na ez nem azt jelenti, hogy válogatás nélkül eszik, mint nővérkéje, de néhány ételféleséget már lelkesen betöm a fejébe, miközben megelégedettségének hangot adva "nyam-nyam"-ozik hozzá. Sőt, sokszor még tesója maradékát is bekanalazza.
Vagy a Vitacolan étvágyserkentő hatott, vagy kezd túllendülni egy korszakon, nem tudom... De lehet, hogy segített a rábeszélő módszerem is. Ha meg se akart kóstolni valamit, pedig tudtam, hogy a kedvence, anya keseregni kezdett: "Jaj, Ajsa, most nagyon szomorú a párizsi (répa, virsli, kenyér, stb.). Sír a párizsi, mert a pocakodba szeretne menni aludni!" Ekkor lányom aggódva az ételre nézett... és befalta. Azért van abban valami báj, amikor szájából félig kilóg egy felvágott és ő nyugtatgató hangon ezt ismételgeti: "Ne félj, ne félj, itt a' Ajsa!" :-)
Kívülállókban furcsa érzést kelthet, ha meghallják, hogy hívjuk lányainkat az asztalhoz: "Gyertek, itt a kedvencetek: hernyóhusi!" Ugyanis rájöttünk, azzal tudjuk felkelteni érdeklődésüket egy étel iránt, ha az valamilyen szempontból furcsa. Ilyen érdekes kaja a makaróni-, spagettitészta (hernyótészta), borsó (kicsi labda). Minél furcsább, annál jobb. Ha pedig teljesen hétköznapi kinézettel bír, felvágjuk csíkokra, így lesz belőle hernyósajt, hernyópárizsi, hernyóhusi. :-) Az esetek 90 százalékában beválik.