Az elmúlt napokban összejött a délutáni alvás, habár nem tudom, minek köszönhető, mert semmit nem csinálok másképp. Lehet, az is közrejátszik, hogy betegek - mondjuk ez az elevenségükön egyáltalán nem látszik... Van 3 egyfolytában szortyogó, néha lázas gyermekem, akik teljesen kikészülnek a náthától. 80 másodpercenként ugyanis sírva, zokogva vonyítanak: "folyik, folyik!" Ilyenkor türelmes anyát próbálok játszani, aki százhuszonharmadszorra is elismétli: "Nyugi, ne üvölts, ha folyik, megtöröljük." Nem igazán akarják megérteni - nagyon sokszor telik el 80 másodperc egy nap alatt és néha az az érzésem, nincsenek igazán megelégedve azzal, hogy csak egy cseléd ugrál körülöttük, mikor nekik annyi kívánságuk van. Na jó, most szerencsére férjem is itthon van. De már lassan csak kifelé jövünk a taknyolásból.
Hanga továbbra is áldott jó gyerek, bejárja a lakást, eszik, iszik (ok, elaltatni már nehezebb, mert állandóan felpattan és kukucskál kifelé a rácsok felett :-)), semmi gondom vele. Naponta háromszor kap még anyatejet, rá egy-két órával kotyvasztott dolgokat, főleg az édes ételek jönnek be neki.
Az időzítés tökéletes, mint mindig, hisz belépett az első szeparációs-szorongásos korszakba, nővérei pedig a másodikban leledzenek - tökéletes az összhang. :-) Ha Hanga nem lát, mert kimentem a konyhába, azonnal kétségbeesett kúszással, zokogva teper utánam.
Szegénykémnek kemény nevelésben van része. Ha olyasmit tesz, amiről nővérkéi tudják, hogy tilos, ott teremnek mindketten a fejénél és leszidják: "Nem Hanga, nem!" Ilyenkor bezzeg nagyon tudják, mit nem szabad - ma is egész nap a falat radíroztam, pedig nemrég tüntettem el Ajsa múltkori falfirkáját. :-)

Pizsis kukucskáló


Fogas poronty