A minap épp szokásos formánkat hoztuk vásárlás közben: Csenge és Ajsa a boldogságtól sikítva szórakoztak egy üzlet fotocellás ajtajával. Biztos voltam benne, hogy mindjárt le lesz üvöltve a fejünk, a biztonsági emberke szúrós tekintettel figyelte angyali gyermekeimet. Mi őszintén szólva ilyenkor titokban magunkban tapsikolunk: Jaj, de jó, rohangálnak=fáradnak és legalább nem otthon rombolnak. Hátha estére álmosak lesznek... Miért vagyok még mindig ilyen naiv? :-) 
Egy férfi figyelte lányainkat és megjegyezte: "Igazi kis ördögfiókák, apa pár éven belül megőszül! :-)"
Hát igen, gyakran hallani férjem szájából: "Én mindig azt hittem, ha lányaim lesznek, szépen fésülgetik majd a babák haját és közben ártatlanul mosolyognak. De "ezek"? Közük sincs a "kislány" fogalmához. Emellett imádja a csajszik elevenségét, már 10 hónapos koruktól tréningezi őket különféle vad mutatványokkal - a nagyik csak sikítoztak a látványtól. Persze nagyon fárasztóak, de én személy szerint jobban örülök annak, hogy ilyenek.

Többek között ezért is leszek rosszul a járókelők következő kérdésétől: "A harmadik LEGALÁBB fiú?" Különösen megüti fülemet a sokszor elhangzó "legalább" szó. Milyen pofátlan kérdés már ez?! Van már két fiúnk, köszike (Hangából még nem tudom, mi lesz), de ez a harmadik sem lett ember, csak leánygyermek. Most ki fogja a birtokot örökölni? Egyébként sokszor az az érzésem, ezek az emberek nem tudják elképzelni, hogy ha nem a fiú iránti vágy miatt vállaltuk a 3. gyereket, akkor mi lehet az oka? Fel sem tételezik, hogy léteznek olyanok, akik egyszerűen 3 gyereket szeretnének. Nem fiút, nem lányt, hanem 3 egészséges gyereket. Főleg idősebbekre jellemző ez az idióta kérdés, szerencsére a mostani generáció már nem így gondolkozik.