Na jó, akkor most nem kezdek bele annak ecsetelésébe, milyen kimerítő, fárasztó 3 gyerekkel egy orvosi rendelőben kihúzni az egy órás várakozási időt, közlekedni velük, egyszerűen bármilyen hétköznapi tevékenységet végezni... Már csak vonszoljuk magunkat férjemmel, ennél többet nem is írok róla - FÁRADTAK vagyunk és kész.
A fül-orr-gégész, miután irreálisan magasra feldugott egy csövet üvöltő-örjöngő Hanga mindkét orrlyukába, továbbküldött minket a Heim Pálba. Csinálják meg ott is ugyanezt a tükrözéses vizsgálatot, mert nekik jobb eszközeik vannak. Meddig kell még kínlasztani szerencsétlen gyereket?
Más. Nehéz volt Csenge és Ajsa csecsemőkorában megvalósítani, hogy egyszerre aludjanak - és ez csak nehezebb lett az idő múlásával, hisz egyre kreatívabban szórakoztatják egymást alvás helyett (mostanában lassan már minden játékot kihozok a szobájukból a délutáni szunya idejére, mert a teljes sötétségben is megtalálják azokat és kiborítják, szétpakolják, ágyba hordják...)
Nehéz volt, mikor a rácsos ágyat felcseréltük gyerekágyra, így már zord-idegbeteg anya nem tudta őket ketrecbe zárva lokalizálni, hogy végre egy kis nyugta legyen. :-)
És itt az újabb nehézség: 1 hete becipeltük Hanga ágyát is a gyerekszobába - itt az idő, aludjon minden gyerek együtt.
Hol is kezdjem? Adott 3 aktív hipergombóc, különböző életkorral, ebből fakadóan eltérő alvási igénnyel, szokással, na és persze milyen izgi, ha hárman bulizhatunk alvás helyett. Hanga odáig van a boldogságtól, hogy most már ő is nagylány és bekerült az elit körbe. Nem is alszik el, annyira felpörög a megtiszteltetéstől, hogy nővérei között lehet a sötétben, még ha nem is aludt egész nap és normális esetben már órák óta hortyogna...
Teljesen kiszámíthatatlan az elalvás. Egy hét távlatából elmondható, hogy egy darabig az nem fog működni, hogy a 3 gyerekre rázárom az ajtót és "jó éjszakát". Ez működött Csengénél és Ajsánál az elmúlt másfél évben, de az új lakótárs borítja a jól bevált rendszert. Hanga idáig magától aludt el, csak betettük az ágyába, na egy darabig ez sem lesz így. Amíg nem múlik el az újdonság varázsa, a következő a helyzet: ha a nagyok délutáni alvása kimaradt, mert ökörködtek és az idegeimen tapostak viháncolva négy lábbal, könyörtelenül este 7-kor ágyba dugom őket (ami leggyakrabban elhúzódik 8-ig, hiába teperek, hogy minél hamarabb ágyba kerüljenek). Hanga 1 órával később megy be hozzájuk, de félig álomba kell ringatni, mert az új helyszínen azonnal felpattan, visítani kezd, felébreszti a nővéreit és kezdődik az egész elölről...
Ha Hangának elmaradt az egyik napközbeni alvása, vagy keveset aludt (mert a tesók a rohangálásukkal, birkózásukkal túl hamar felkeltették), fél 8-kor berakjuk a gyerekszobába, nagyok 1 órával később követik, de még beszélgetnek, viháncolnak, hugit felkeltik, kezdődik az egész elölről... És ennek hányféle variációja létezik!
Viháncék
