Végre van egy kis szusszanásnyi idő, alszik mindenki. Hogy milyen volt a Karácsony? Természetesen fárasztóbb, mint a "szürke hétköznapok" (Ó, bár találkoznék már végre azokkal a szürkékkel, jó lenne megtudni, milyen is az... :-) ) Volt sütés, főzés, takarítás (férjem Hangával a kezében porszívózik, én úgy mosogatok, főzök, hogy a két nagy csimpaszkodik a lábamba és húz befelé a szobába, hol "inni, inni", hol "mese", hol "kaki" kiáltásokkal.
Nagy tanulság volt, hogy többet nem sütök süteményt - legalábbis a lányoknak nem. Formázhattam én angyalkás, bárányos mézeskalácsokat - gyúrtam, nyújtottam, formáztam, cukormázzal díszítettem... de minek? A közelébe se mentek, ha mégis, akkor legfeljebb leharapták egy angyalka fejét és már tovább is álltak. :-)
Nagy tanulság volt, hogy többet nem sütök süteményt - legalábbis a lányoknak nem. Formázhattam én angyalkás, bárányos mézeskalácsokat - gyúrtam, nyújtottam, formáztam, cukormázzal díszítettem... de minek? A közelébe se mentek, ha mégis, akkor legfeljebb leharapták egy angyalka fejét és már tovább is álltak. :-)
Nehezen, de összejött, hogy mindhárom csemete egyszerre aludjon, ezalatt feldíszítettük a fát, közben megvolt az elmaradhatatlan vallási vitánk férjemmel (ki hozza a karácsonyfát, a Mikulás, vagy a Jézuska), végül izgatottan megpihentünk és vártuk az ébredés hangjait.
Mikor a lányok álomittas-borzas fejükkel kitámolyogtak és meglátták a fát, természetükhöz híven reagáltak: Ajsa megszeppent, Csenge éles hangján magyarázni kezdte, mit is láthatunk. (Nagyjából: Jézuska, nagy karácsonyfa az asztalon) "
Igaz, mikor másnap megkérdeztem tőle "na, ki hozta a fát, Csenge?", büszke mosollyal rávágta: "Mókás" (Mókás=Mikulás). Férjem leplezetlen vigyorral figyelt minket. Semmi esélyem, ha közben "Télapu 1, 2 és 3" karácsonyfával lohol a hóna alatt a tv-ben. :-)
Hanga egyszer csendben kisomfordált a konyhába és érdeklődve tanulmányozta, mi is került az étkezőasztalra (az ugrálás nála örömöt fejez ki, ezek szerint elnyertük tetszését :-) )
Igaz, mikor másnap megkérdeztem tőle "na, ki hozta a fát, Csenge?", büszke mosollyal rávágta: "Mókás" (Mókás=Mikulás). Férjem leplezetlen vigyorral figyelt minket. Semmi esélyem, ha közben "Télapu 1, 2 és 3" karácsonyfával lohol a hóna alatt a tv-ben. :-)
Hanga egyszer csendben kisomfordált a konyhába és érdeklődve tanulmányozta, mi is került az étkezőasztalra (az ugrálás nála örömöt fejez ki, ezek szerint elnyertük tetszését :-) )
