Ha ilyen nagy létszámú gyereksereg egyszerre nyűgös, az borzalmas. Ilyenkor férjemmel nem győzünk elég hangosan kiabálni, csak hogy megértsük egymás szavát - egy őrültekházához hasonlítanám az összképet. Egymást arrébb lökdösve rohanunk ki a konyhába: "Én most mosogatok, te kösd le őket! Nem, inkább én mosogatok...! Legutóbbi rohamuk alkalmával apa még arra is képes lett volna, hogy -5 fokban, sötétben felmossa a teraszt. :-) Nagyon nehéz ilyenkor megőrizni a higgadt, józan énünket.
Na persze máskor meg nagyon édesek - ne csak a negatívumokról írjak -, de nehezebb úgy nyugodtnak lenni, ha az ember napi 24 órában benne van a dolgok sűrűjében.
Emlékszem, nem is olyan rég még azon siránkoztam, hogy nem akarnak "magyarul" megszólalni, csak a közös ikernyelven hablatyolnak egymással... Most meg egész nap be nem áll a szájuk. :-) Főleg Csenge a nagydumás, képes minden mondatát 15-ször elismételni, levegővétel nélkül. Néha forgatjuk szemeinket férjemmel, mikor mindenki egyszerre, hangosan mondja a magáét- eszméletlen, milyen fejhangon képesek gyakran beszélni - és úgy tesznek, mintha elsőre nem értettük volna meg, ezért még párszor tudatosítják nehézfelfogású szüleikben...
Nagyon sokáig saját kisasztaluk volt a nagyoknak, nem akartam az étkezőasztalhoz engedni őket. Úgy ettek, mint két kismalac és egyszerűbb volt így eltüntetnem a pusztítást. Néhány hónapja azonban együtt eszik az egész család, nincs gyerekasztal -felnőtt asztal felosztás, mindhárom csemete saját helyet kapott a "szülők asztalánál".
Egy ideje már a kókányok fürdetését is összevontuk. Hanga mindig vágyakozó tekintettel, lábujjhegyen állva kuksizott a kád oldalánál, miközben nővérei fürcsiztek. Megsajnáltuk szegényt, így bekerült hozzájuk - annyira, de annyira részt akar venni mindenben, amit a tesók művelnek! :-)
Nem tudom, fog-e Csenge és Ajsa emlékezni a Hanga születése előtti időkre. Szerintem legelső emlékeikben már hárman, Hangával kiegészülve látják majd magukat, mintha a kezdetektől fogva így éltek volna. Ez jó...
