Tényleg nem gondoltam volna, egy zenés-csoportos foglalkozás ilyen gyorsan hatást ér el vadóc lányaimnál. (Micsoda változások lesznek itt szeptembertől... - reménykedik optimista, lestrapált anya...)
Próbálkoztam én anno énekekkel, mondókákkal. Ha szépen akarnék fogalmazni, azt mondanám, leteremtettek. De a "leüvöltötték a fejem" jobban visszaadja a reakciójukat. Sikítófrászt kaptak, ha énekelni kezdtem. (Mondjuk pár hónaposan még érdeklődve hallgatták, de mikor megtanultak beszélni, leszidtak minden egyes bepróbálkozásomnál.)
Ha anya énekelni próbált, kiabáltak. Ha dúdolni, akkor is. Ha apa fütyülni merészelt, sikítottak. 
Aztán kezdtünk beletörődni, hogy ők lesznek azok a modern gyerekek, akik a "boci, boci tarkát" elejétől a végéig először a számítógéptől hallják. Mert ha a gépből jött a hang, 25-ször is képesek voltak végighallgatni egy mondókát. És frappáns apa az érintőfelület használatát is bemutatta az új kor gyermekeinek, akik ezután önállóan játszatták le a dalokat újra és újra és újra és újra...
Esténként, születésüktől fogva a lefektetés szertartásának szerves részét képezte az "Este jó, este jó" és a "Bóbita". Összvissz ez a két dal volt, amit elviseltek tőlünk - minden más ellen élénken tiltakoztak. 

Majd jött a nagy áttörés: az első zenés foglalkozás, ahol megdöbbenve tapasztalták, mások is énekelnek. És a többi gyerek ezt elviseli.
Hazaérkezvén újra bepróbálkoztam - 2 nap se telt el, és már kívülről fújták az "alap" mondókákat, énekeket. Egyszerűen imádják. Na végre.
Édesek, ahogy délutáni alvás helyett azt hallom, egymásnak éneklik a "Boci, boci tarkát", vagy a "Hol jártál báránykámat" - egyébként ez a kettő az abszolút kedvenc. Illetve Ajsának van egy külön favoritja: "Anya, énekeld a gomvirágot!" Az meg mi lehet? Majd leesett: "Tavaszi szél vizet áraszt, virágom,virágom..." :-) Azóta ennek ez a címe.
Esténként követelik(!), hogy a két megszokott nóta előtt még énekeljük el az összes többit is - fél órás műsoros esttel zárjuk a napot és a két nagylány együtt kántálja velünk a repertoárt. 

A "Hol jártál báránykámmal" akadt egy kis gondunk. Férjem egyszerűen kiröhögött (és azóta is ezt emlegeti), mikor meghallotta, mit énekelek lányainknak: ..."Ki vert meg, báránykám? Szomszéd legény, asszonykám. Mivel vert, báránykám? Fütykösbottal, asszonykám"... Mentségemre legyen mondva, egy ovis CD-n is így hallottam és egy mondókáskönyvben is ezt olvastam. Férjem szerint a fütykös, az fütykös, mindegy, milyen körítést rakok hozzá. Lényeg a lényeg, furkósbottal verik el azt a bárányt. (Habár én ezután direkt rákerestem a neten: vagy fütykös az a bot, vagy egyszerűen hiányzik ez a rész).