Tegnap, a 2.napon bent hagytam őket aludni, 10-kor leléptem, 3-kor visszamentem. Mindkét óvónő kisietett elém, a gyerekek akkor ébredeztek. "Na anyuka, műsor volt" - kezdték. Kíváncsian vártam a történetet...Mint kiderült, Csenge összebalhézott a "szigorúbb" óvónénivel.
"Mikor be akartunk jönni az udvarról, Csenge még valamire fel akart mászni, de nem engedtem...és innentől indult a hisztiroham."
Állítólag a végén már be kellett zárni a folyosóajtót, mert lánykámtól zengett az épület. Beállt az ajtóba dacosan, ő most hazamegy. Csenge elmesélte vacsora közben, mi történt: "Hívtalak az ajtóban, hogy gyere értem anya, de nem hallottad!..."
Megmakacsolta magát, így hozzá sem nyúlt az ebédhez, majd alvásidőben bebújt az asztal alá és lefeküdt a földre.
Ismerem a személyiségüket, finoman szólva erős egyéniségűek, így hát nagyon is el tudom képzelni, mi ült ki Csenge arcára, mikor meg kellett tapasztalnia, hogy valaki, aki nem anya, meg akarja szabni, hogy mit csináljon.
Végül mindketten aludtak az oviban, ezzel a résszel nem volt gond - Csenge a hangomra ébredt és támolygott ki nyúzott arccal a folyósóra, Ajsa sírva kelt. Nem tudta, hol van, akkor ébredt, az ölemben hoztam ki.
Összességében Csenge érzékenyebben reagál az ovira, Ajsa jobban elvan...ebédelt, sorba állt, hívta Csengét, hogy ne zokogjon már az ajtóban...vele semmi gond, egyedül az idegen helyen ébredés kavart be egy kicsit.
Az óvónőt megnyugtattam: gyakran törnek ki ilyen hisztirohamok, sőt, a jelenleg nyugodtnak látszódó Ajsa a nehezebb eset. Az ő hisztijei ugyanis néha kiszámíthatatlanok és úgy felpörög, hogy nem lehet kizökkenteni belőle...Csenge könnyebben kezelhető. És Hanga is mostanában kezdett el hőbörögni...te jó ég, milyen erős és éles hangja van!!
Az esetek 90 %-ban még időben le tudom állítani a kitörni készülő vulkánokat - hol a szép szó jön be, az elterelő hadműveletek, hol pedig a katonás vezényszavak. De hogy mit ajánlanék az óvónőnek, mit tegyen ilyenkor?... Ahhoz ott kéne lennem - mindig más működik.
Kért valami tanácsot, egyet tudok csak mondani, mert ez mindig beválik. Több esetben tapasztaltam, hogyan reagáltak mások lányaim sivalkodásaira: "Nem szabad... megyünk...ne csináld" - tőmondatok. Ezt soha nem fogadták el.
Ha elmagyarázom az okokat, felfogják és elfogadják, majd engedelmeskednek. Haza kell indulni valahonnan, de nem akarnak. Egy "indulunk" helyett "indulunk, mert mindjárt esik az eső és vizesek leszünk"-kel nyitok (megfelelően ijedt és aggódó arccal) és máris spuriznak hazafelé. Még ha szikrázóan süt is a nap és sehol egy felhő...
A "ne pakold tele az ebédlőasztalt játékokkal" helyett "ne pakold tele, mert lehullik a sok étel és koszos lesz" mondat az, ami beválik.
Egyébként végignézve a csoporton, azt veszem észre, szinte mindenkit "betörtek" már a rendszerbe. Lánykáimat leszámítva mindenki bölcsis háttérrel rendelkezik, csendben sertepertélnek a szobában, Csenge és Ajsa hozzájuk képest még két kis barlanglakó. :-) Elevenek és hangosak.
Ma csak fél órát maradtam bent velük, 8-ig, délután kíváncsian (és kicsit gyomorgörccsel) várom, mivel fogadnak az óvónők... :-)