Na akkor most hol is kezdjem a történetet? 
Péntek 13: elhatározzuk, hogy péntekről szombatra virradóan a pár kerülettel arrébb lakó nagyiéknál töltjük az estét - számunkra már az is a kikapcsolódás témakörébe tartozik, ha máshol alszunk. Egyelőre nagyobb pihenésekkel nem számolhatunk a lányok számából, életkorából és kirobbanó energiájukból adódóan. És ha már nagyiéknál vagyunk, esetleg férjemmel a délután folyamán átugrunk kettesben egy órára a Westendbe, beülünk valahová és végre beszélgethetünk normális alapzaj mellett. Csajszik jelenlétében ugyanis nem halljuk egymás hangját, rekedten kiabálva meg nem nagy élvezet beszélgetni.
Nagyiék házától egy sarokra (és tényleg konkrétan csak egy sarokra, "lányok nyugi már, mindjárt kiszállunk, Hanga tartsd vissza a pisit, igen, mindjárt inni is kapsz..."), csattanás és már belénk is szállt egy autó a kereszteződésben. Szuper. De legalább egyértelmű a helyzet, a másik fél rögtön elismeri felelősségét. Az 1 óra esetleges randiidőnk baleseti bejelentő töltögetéssel telik, fejem majd szétrobban az este hátralevő részében, egyik gyerekem sem alszik az éjszaka folyamán, az egyik sír, a másik vizet kér, a harmadik rájön, hogy ő is szomjas, majd a második ismét sír, mert nagyi nem mellette alszik... reggel agyonnyúzva ébredünk. 
És a hab a tortán: vasárnap óta Hangának 40 fokos láza van, éjszakánként nem alszunk, helyette hűtőfürdőzünk. Gondolom számíthatok, rá, hogy hamarosan a két nagy is bedurran, csak legalább addig Hanga állapota egy kicsit mérséklődne... Úgyhogy egyelőre beszoktatás 1 héttel csúszik, de nemcsak miattunk: a leendő gondozónő gyereke is beteg, sehogy se jött volna össze ez a hétfői kezdés.