Sírunk, és őrjöngünk, ha anya egy zacskó mandarinnal állít be értünk az oviba, de Tic Tac bezzeg nincs nála...sírunk és őrjöngünk, ha Tic Tac-ot hoz, de nincs a táskájában Nesquikes csoki...sírunk, ha nem kapunk egy harmadik szelet kenyeret a tányérunkra, habár az ott lévő kettővel sem kezdünk már semmit 40 perce...(komolyan elgondolkodtam rajta, szétültetem őket itthon evés alatt, mint ahogy az oviban teszik, hátha akkor nem 50 percbe telne megenni egy fél szelet kenyeret, mert csak ökörködnek egymással).
Sírunk és hisztizünk, ha anya megunta, hogy 20 perce "öltözünk" az ovi öltözőjében és még semmit nem haladtunk előre, majd mérgében elkezdi felráncigálni a ruháinkat, de összecseréli a kardigánokat, mert képtelen megjegyezni, melyik kié.
Csenge őrjöng, mert a kék Füleses kardigán kerül fel rá, nem a rózsaszín Malackás és az anyukák egyre növekvő tömege az izzasztó, szűk folyosón érdeklődve figyeli, meddig bírom még...és Csenge csak bömböl, mert elvárná, hogy nekiálljak levetkőztetni a végre felöltöztetett Ajsát, csak hogy megkapja a kardigánját. És persze a hazafelé vezető utat is végigsírják, miközben enervált arckifejezéssel húzom őket magam után...te jó ég, milyen hosszú tud lenni az a pár sarok, amíg hazaérünk!
Komolyan mondom a legtöbb értelme Hanga sírásának van: sír és kiborul, mert a pizsamanadrágot nem tudja áthúzni a fején, és a pizsamafelsőrészt nem tudja felvenni nadrágként, majd őrjöng, ha segíteni akarok.
Na és természetesen sírnak, ha egy játékból csak egy van, vagy kettő...ez sokáig tart még?
Ja és Csengének két napja bedurrant a füle, antibiotikumot szed és megy a fülcsepp ezerrel. Hétfőn, kedden biztos, hogy nem mehet oviba, de akkor már Ajsa sem, mert ő nem akar a testvére nélkül menni, az ő szavaival: "félek egyedül az oviban, anya".
