Na igen, Hanga beszoktatása keményebb menet lesz - még csak el se tudom magyarázni neki az egészet, mint a nővérkéknek. 
Ma, a 3. napon már 8-tól 11-ig voltunk bent, tegnap és ma is kimentem 2 perc erejéig, mikor nem figyelt oda - égzengés, földindulás a reakció, gondozónők azonnal jöttek értem, menjek vissza. Ma volt bent egy másik "beszoktatós kisgyerek" is az anyukájával. Anyuka kiosont, gyerek sírni kezdett, utána már nem is hagyta abba...nem jó ezt onnan bentről végignézni. Ráadásul Hanga nemcsak egyszerűen sírt, mikor kimentem, mint a kissrác, hanem maximálisan bepánikolt, nem látott, nem hallott, tépte volna fel az ajtót, hogy megkeressen, le sem tudták nyugtatni...ezért is hívtak be rögtön.
Nem jó érzés nézni a többi gyereket sem: anyahiányuk van, egy kisfiú minden nap beül az ölembe, ma a másik anyukához is odatelepedett, az egyik gyerek meg egész nap behúzódik egy sarokba és sír...amióta ott vagyok, én még csak sírni láttam.
Hanga is meg van szeppenve, korántsem olyan felszabadult, mint mikor 2 hete még ugyanennek a bölcsinek a játszóházába jártunk, érzi, hogy ebből nem fog túl jó dolog kisülni.
Első nap érdeklődtem a gondozónőtől, meggyógyult-e a kislánya, Hangával egyszerre voltak betegek. Válasz: egész héten kórházban volt a gyerek, 40 fokos láz, tüdőgyulladás, meg még valamije begyulladt ott tüdőtájékon, már nem emlékszem rá. Valószínűleg H1N1, most engedik ki a kórházból, egy hetet még otthon lesz. Szuper.