Kész végem van, Ajsa a mai naptól fel tud másznia a kanapéra, Csengénél pedig már csak órák kérdése, sikerül-e. Már tiszta barikád az egész lakás, nincs annyi puffom és kisszékem, hogy a kanapét is körbekerítsem. Az egy dolog, hogy fel tud rá kapaszkodni, de utána olyan vígan szaladgál a tetején, minthe nem zuhanhatna le róla bármikor, lemászni meg még nem tud csak leesni. Már puffot raktam a szekrények elé, mert állandóan kipakolják a tartalmát - igaz ez sem akadály, úgyhogy a padló egész nap, míg le nem fekszenek tele van a kirángatott bugyikkal, zoknikkal és törülközőkkel. Egy kisszéket raktam az állólámpa elé,de az sem állja sokáig az ostromot. A nehéz ebédlő asztali székeinket olyan vígan tologatják a konyhában, mintha semmi súlya nem lenne - és nem együttes erővel, hanem egyedül. Az előszoba két székkel van lezárva, ugyanis az ott található cipők talpát egyenként szokták végignyalogatni. Ha ki akarok menni a WC-re, akadályok százain kell átmásznom. És persze mindenhol játék, játék, játék. Teljesen felesleges hajlonganom 5 percenként és visszapakolni mindent a gyerekszobába, azonnal visszahordják.

Most már vígan esznek mindent  a hortobágyitól kezdve a töltött paprikáig, igaz amióta ilyen meleg van, szinte csak isznak. A tápszer viszont nagyon nem megy (azt hiszem 1,5-2 éves korukig kéne inni), 2 perc alatt be tudnák szippantani, mégis gyakran 1 órán keresztül tart - 2 percenként felpattannak, és járnak egy kört, aztán hevesen tiltakoznak, ha megpróbáljuk beléjük erőltetni.

Még jó hogy most hátranéztem, mert ez a kép fogadott, pattantam azonnal!