Ajsa nagyon ragaszkodó korszakát éli. Egész nap bújik hozzám és ölelgetem, puszilgatom, de én legalább felállhatok mellőle. Ha a férjem hazajön, nem távolodhat el az egy méteres közeléből, különben teljesen kiborul. Ha nekem nem sikerül az etetése, elég ha az apjuk a szájába veszi a szendvicsdarabot, onnan kieszi! Ez a szájból-szájba etetés mindig a madarakat juttatja eszembe. :-)
Az új kedvenc a teljesen üres felfújható medence, Csenge úgy szokott benne fetrengeni, mintha egy jakuzziban ülne, nekidől a szélének, a két karját felrakja a peremére és lazul. Elég gyorsan amortizálódnak nálunk a medencék, gyűrik őket a lányok rendesen, kb. 2 nap után mindegyik kilyukad valahol.
Amióta a lányok tejet isznak és fel kell forralni, súrolhatom a tűzhelyet állandóan. Egy következtetést mindenesetre levontam: ha egy tej ki tud futni, akkor az ki is fog.
Rengeteget esnek, de csak akkor pattanok, ha nagy a baj. Egyébként csak azt ismételgetem: "Nincs semmi baj." és már mennek is tovább, mintha mi se történt volna. A "nincs semmi baj" már olyan gépies mondathasználat nálam, mint a "nem", egész nap ezt szajkózom.
Röhögcse
