Hangának sem egyszerű az élete, egyre kevésbé tolerálja a nővérkék túlcsorduló gondoskodási rohamait. Ráadásul unatkozik, ha egyedül hagyom, elvárja, hogy egész nap mellette üljek - ha magára marad, sírni kezd. Egész nap pakolászom, mert a nagyok valamilyen módon folyamatosan fájdalmat okoznak neki: rálépnek a kezére, lábára, megütik a fejét, persze szeretetből. Hiszen csak rázzák neki a csörgőt, hogy ne unatkozzon, de a feje felett, így akaratlanul is előbb-utóbb kutacson vágják. Miközben fekszik a habtapin, a földön, a "nagyok" rálápnek a kezére. Még a saját lábukban is képesek álló helyzetben elesni, ezt csak megkönnyíti, ha úszógumit húznak a bokájukra és úgy futkosnak. :-) Na és ha éppen Hanga a lábuk alá keveredett, újabb sírás következik. Ha hugi a földön fekszik, állandó veszélyforrásnak van kitéve, ha a kanapén hagyom, leesik, a kiságyában pedig torkaszakadtából üvölt, ott csak aludni szokott. Megértem, én is unatkoznék benne, persze, hogy közöttünk szeretne lenni inkább. A járókáról pedig már megírtam a véleményemet.
Férjem szerint olyan az élete, mintha a középkorban egy felnőttet kikötöttek volna egy karámba a földre és ráeresztettek volna egy csapat vadlovat, aztán csak a szerencsén múlik, mi lesz vele. Látom is Hanga aggódó pillantásait, miközben a földön kalimpál a hátán fekve és a két nagy ott járkál körülötte, ő pedig moccanni sem tud.
Amúgy meg sokszor nagyon szépen elvannak, Hanga a játékait rágcsálja és nyáladzik erősen, majd a nővérkék is megrágcsálják a gumikacsát - jelenleg a gumi állatok a legizgalmasabb játékok nálunk. Hugi már forog minden irányba, Ajsa meg is tapsolta ma, mikor látta, hogy tesó hátáról a hasára fordul - néha nem túl finoman be is segítenek. :-)
A bilizéssel, ülőszűkítős wc-vel pedig egy időre felhagytam, nekem erre már nincsenek szabad idegsejtjeim.
