Hanga már egy ideje erőteljesen nyáladzik, szerintem mostanában fájdalmai is vannak, kíváncsian várom hát az első fogakat. Ma is ki volt borulva délelőtt, sehogy sem lehetett megnyugtatni, majd egyszercsak megjelent a két nővérke és 2 percen belül Hanga elhallgatott. Senki sem tudja náluk hatékonyabban megvigasztalni a hugit: ma is csak leültek vele szemben, duruzsoltak neki lágy gyerekhangon, betakargatták, simogatták, játékokat mutogattak és Hanga varázsütésre lenyugodott. Nagyon jól csinálják. :-)
Egyedül a "Csenge" nevet nem használják még, nem értem miért, hisz "cs" betűs szavakat ki tudnak mondani, nem ezzel lehet a gond... Ráadásul Ajsa inkább magát szólongatja. Ha kimegy az ajtón, azt mondja:"pá-pá, Ajsa", ha lefekszik egy fotel alá, akkor is magáról beszél: :-)
Minden reggel az első szavuk, mikor bemegyek hozzájuk: "Apa?" Erre mindig azt válaszolom: "Apa elment dolgozni." Ezzel tudomásul is veszik a dolgot, de azért sokszor hiányzik nekik férjem napközben, ilyenkor odarohannak a falra függesztett esküvői fotónkhoz és mutogatják: "Apa, apa!" Cukik ilyenkor nagyon. Ha meghallják, hogy hazaérkezett a szomszéd, sokszor pattannak és rohannak az ajtóhoz, mert azt hiszik apa jött.
Végképp letettem róla, hogy a lányoknak ezentúl szoknyát vegyek. Van néhány, annyi elég lesz egy darabig, de egyszerűen a nadrág jobban illik hozzájuk - fiúk és kész, nincs mit tenni. :-) Férjem mindig rötyög egy sort, ha meglátja, hogy szoknyát húztam rájuk, annyira nem illik a természetükhöz. A hajuk is egyre jobban elszabadul, reggelenként az elaludt tincseikkel úgy néznek ki, mint két Pumukli, de nem tudok mit csinálni - olyan gyűlölettel tépik ki a hajukból a hajgumikat, hogy semmi értelme próbálkozni. Ma sikerült azért egy csattot bevarázsolni Csenge hajába, mert már nem látott ki a tincseiből, 2 percig tűrte, idáig ez a rekord. :-) A folyamat:
A csatt hihetetlen módon a helyén:
Hoppá, mit keres ez itt?
Következik a kitépés zokogással egybekötve:
Végül ismét Pumuklivá változik :-)
Mesenézés közben megszeretgetjük Hangát is
