Szomszéd anyuka kérdezi a minap:"Mikor lesz már, hogy ha valamit kérnek, nem kezdenek el egyből nyüszíteni, vinnyogni?" Jó kérdés, gyakran én is nagyon unom, hogy minden óhajukat nyüszítéssel kell egybekötni. Ennek ellenére tudnak ám mintagyerekekként is viselkedni, többször előfordult már, hogy sétáink közben a következőket halljuk a járókelőktől: "Látod lányom, milyen szépen, szófogadóan megy az a két kislány a szüleivel? Te miért nem viselkedsz soha így?" Ilyenkor megrökönyödve egymásra nézünk férjemmel, mint aki nem hisz a fülének - most tényleg a lányainkat állították példaképnek?
Tudnak ők menni, ha éppen olyan kedvük van. Ám ha nem akarnak gyalogolni, akkora hisztit levágnak, hogy mindenki megbotránkozva minket figyel és szerintem titokban azt lesik, anyánál mikor szakad el a cérna és esik neki a gyerekének. Ezt mondjuk leshetik, mert elvből nem verünk a gyerek kezére, fejére, stb. testrészére - ellenzem a gyerek nevelési célzatból történő verését, habár sokan alkalmazzák. Sem elfogadni, sem megérteni nem tudom, szerintem egyetlen célja a szülő idegességének levezetése. Emlékszem, egy évvel ezelőtt hallgattam egy pszichológust a témáról beszélni. A műsorvezető teljesen biztos volt abban, hogy megerősítő, pozitív választ kap: "De ha a gyerekem kilép az úttestre, akkor jogos, hogy ráverek, hisz ilyet nem szabad csinálni, ugye?" Pszichológus:"Nem verjük meg ilyenkor sem, mert így csak akkor nem fog az úttestre kilépni, ha mi, szülők is jelen vagyunk, ehelyett meg kell értetni vele, hogy ez veszélyes."
Azt sem értem, hisztiző gyereket miért vernek. Anya megüti a földön hisztiző gyerekét: ezek szerint máskor is ezt a módszert alkalmazza, mégis kiborul a csemetéje az utca közepén - akár veri, akár nem, úgyis hisztizni fog, mert ez egy ilyen korszak, majd kinövi.
Nem verekszem felnőttekkel, mert felidegesítenek, miért tenném ezt a saját két éves gyerekemmel?