Teljesen feldobódtam ma délután. Férjem hazaérkezett az IKEÁ-ban vásárolt gyerekágyakkal, amik még beszorozva is olcsónak mondhatóak. Nekifogott a szerelésnek - csak 3 gyerek téblábolt az alkatrészek között, hiába próbáltam elterelni a figyelmüket, még Hanga is szerelni akart- de fürdetésig csak elkészült a 2 ágy. Hát, vegyes volt a fogadtatás...
Szépen elrendeztünk mindent, igyekeztünk, hogy kellően álomba hívogatóak legyenek. Elsőre inkább egymás mellé toltuk az ágyakat, így könnyebb lesz az átszokás, később L alakban lesznek elrendezve. Biztos, ami biztos alapon a régi kerítéssel körbevont franciaágyuk egy darabig még a gyerekszobában marad - ha nagyon fárasztó lenne a mai éjszaka, inkább visszarakjuk őket az eredeti kuckójukba - , úgyhogy most bármerre nézek, csak ágyakat látok. 

Az este a fürcsi után mindig ugyanazzal a szertartással végződik. Megkapják a kakaójukat (ez az egyetlen dolog, amit még cumiból isznak, de nincs szívem megfosztani őket tőle, annyira áhítatosan kívánják), lefekszenek és esti mesét néznek a hordozható dvd-lejátszón. (Mi lenne velünk nélküle? :-))
Először megmutattam az elkészített kuckót. Bemásztak, hónuk alá kapták a párnákra készített nyuszikat, Csenge megjegyezte, hogy "sok ágy", majd rohantak vissza a nappaliba Nouky-t nézni.


Fogtam a lejátszót és bevittem a gyerekszobába. Mikor leesett nekik, hogy mi a tervem, kikészültek. Végül azért 15 percig eltűrték a dolgot és megadóan nézték az új ágyban a mesét.

Megérezték, hogy közeledik a lefekvés ideje és pánikszerűen kirohantak a nappaliba, inkább mégis ott néznének tv-t, az biztonságosabb. Egymást vigasztalták, rettegtek visszamenni az új kuckóhoz.


Nehezen ment, de sikerült lenyugtatnom őket, lefeküdtek, habár Ajsa többször felült ijedten a sötétben, hogy meggyőződjön róla, ott vagyok-e még. Csenge aludt már, mikor kimásztam az ágyukból, Ajsa még győzködte magát: "ne fél Ajsa, ne félj". Egyelőre csend van, kíváncsi vagyok, milyen éjszakánk lesz.