gemini

A szombat reggel hihetetlenül békésen és édesen kezdődött. Anya kómásan nyitja nagylányok szobájának ajtaját, terelem őket kifelé összeragadt szemekkel, apa szintén kómásan pislog az ágyban. Mindhárom lánykánk legangyalibb formáját hozza - semmi nyűgösködés, parancsolgatás éhgyomorra (persze ez a jókedv annak is köszönhető, hogy nem 7-kor keltettem őket, elaludtunk). Apa azon kapja magát, hogy csemetéi levegővétel nélkül csivitelnek, Ajsa a mellkasára hajtja fejét, Hanga rámászik a hasára, Csenge a lábát igyekszik betakarni. Elhalmozzák édes dumájukkal: "apa lába, apa lába, apa lába szőrös, takarom apa lábát, hozok kávét apának, apa álmos, apa alszik..." És csak csivitelnek, csivitelnek... 
Anya gyorsan ugrik hát, lányaim kávét óhajtanak vinni apjuknak az ágyba, szobalány már indul is a konyha felé csukott szemekkel - tele vannak energiával. Én még nem, de nagyon édes az igyekezetük. Közelharcot vívva elérem, hogy én vihessem a kávét, Ajsa viszi a kiskanalat, Csenge a csészealjat. Apa megelégedett mosollyal trónol az ágy közepén, kis törpilláim kommentálva minden cselekedetüket vidáman csacsognak: "hozom a kávét, anya hozza a kávét, hozom a kanalat, apa tessék, vigyázz apa, forró, fújjad meg - mindezt egy szuszra". Apa kissé hitetlenkedve pislog, "mi ütött ezekbe?" tekintettel, majd kávéját kortyolgatva megjegyzi: "Na így képzeltem el az apaságot." :-)