A lakás harsog a "Csúnya apa!" kiáltásoktól. Férjem ugyanis imádja Ajsát és Csengét porszívóval kergetni, csikizni, kendő alá bújva ijesztgetni... Lányok pedig visítva menekülnek,  a rötyögéstől majd bepisilnek, repetáért sorba állnak és a nevetéstől fulladozva kiáltják: "Csúnya apa!" Csenge még szigorúan, összeráncolt szemöldökkel hozzáteszi: "Csúnya apa, menj innen, HESS!"

Ha Csenge nem lát a sapkájától, az angol, német nyelv szabályai szerint azonnal közli: "Senkit látok." Végülis helyesebb, mint a magyar dupla tagadás. :-)
Kb. 2 hete végre nem Baba a neve. Játékból kérdezgettem őket, mi a nevük és kimondta a bűvös szót: "Csenge". Azóta néha már Ajsa is így hívja, de leggyakrabban még Baba-ként szólongatja. 
Továbbra is minden éjszaka közös ágyban, együtt alszanak el, 10 körül pakolom vissza Csengét a saját ágyába. Ennek ellenére sokszor, mikor reggel ébresztem őket, már megint Ajsa ágyában fekszenek mindketten - Csenge hajnalban vándorútra indul. Nagyon szoros köztük a kötelék.
Most épp nincs gond az evéssel, alvással (kop-kop-kop), pedig semmit nem csinálok másképp. Úgy látszik, ezek ilyen korszakok.

Abszolút kedvencük jelenleg a kisvakond, éjjel-nappal azt nézzük. A legújabb dvd-n ma kicsit ledöbbentem. Az epizód címe: születés. Nyuszi virágot visz nyuszi néninek - rendben. Nyusziék boldogan ölelgetik egymást, ettől nyuszi néninek nagy hasa lesz - még mindig rendben. Egy idő után nyuszi néni fájdalmas arcot vág és lefekszik a földre - na most fog szülni. Érkezik a kisvakond az orvosi táskájával... innentől kezdve leesett állal meredtem a képernyőre. Nyuszi néni lábai között megjelenik egy pulzáló kör, hol kisebb, hol nagyobb, kibújik rajta egy fej. Férjura lábai előtt hever és húzza kifelé a kibukkanó fejet, kisvakond préselő mozdulatokkal nyomja a másik oldalon nyuszi néni hasát. Hát mit mondjak, elég nyers volt az összhatás - nem erre számítottam. Igaz, a lényeget összefoglalta.