Gemini blog

Ha az ember lánya másfél év alatt 3, visszafogott természetűnek egyáltalán nem mondható lánykát szül, élete meglehetősen pörgőssé válik. Ennek a naplónak a segítségével igyekszem megörökíteni az első éveket, hogy ha majd egyszer lelassíthatunk férjemmel, jóleső sóhajtások közepette emlékezhessünk vissza az édesen fárasztó kezdetekre.

Hanga

Lilypie Third Birthday tickers

Csenge és Ajsa

Lilypie 4th Birthday Ticker

Friss topikok

  • boldogmamamacska: Kedves Anyuka! Gratulálok a blogodhoz, nagyon aranyos a gyermeked. Eszter vagyok és én szerkeszte... (2010.05.10. 13:01) Lassulunk végre!
  • Ilonana: Én is BOLDOG SZÜLINAPOT KÍVÁNOK !!!! Naés persze jobbulást! (2010.05.04. 12:40) Füles csapat
  • vargaera (L.V.E.): Jobbulást és kitartást!! :)) (2010.04.16. 10:07) Bezárva
  • porpika: Igen kétpetéjűek. Először persze kellett egy kis motivációs ajándék, hogy elmenjenek egymás nélkül... (2010.03.31. 20:29) A szétválaszthatatlanok
  • trichterwinde: Csúcs az arckifejezésük az utolsó képen :)))) Ezek a csajok színésznők lesznek, tutira!!! ;))) Ki... (2010.03.19. 10:09) Hosszú hétvége

Látogatottság

eXTReMe Tracker

Új oldalra költözöm

2010.05.13. 13:03 - gemini!

Az új oldal  - ha nem is teljes mértékben -, de elkészült. Az új cím, ahol ezentúl a blog írását folytatom: www.geminiblog.hu (a különbség csupán egy "pont").

Költözés

2010.05.12. 13:55 - gemini!

Új oldalra költözik a blog, ezen munkálkodom a hétvége óta - végig kell rágnom magam az összes eddigi bejegyzésen, ami a nagyok születése óta elég terjedelmesre nőtte ki magát. Meguntam a blog.hu fennhatóságát, így hát váltottam: a magam ura leszek. :-)
Előreláthatólag holnap már meg tudom adni az új címet (ha férjuramnak lesz ideje besegíteni, mert a honlapszerkesztés nem a szakterületem).

Mint gyümölcs a fán

2010.05.06. 21:01 - gemini!

Apának nehéz a sorsa. :-) Új életvitelünknek köszönhetően férjemből a lányok többnyire annyit látnak: apa egész nap a számítógép előtt ül. Ha fel mer onnan állni, mindhárman megrohamozzák, szeretetük kifejezése pedig abból áll, hogy egész egyszerűen ráülnek - nyakára, hasára, kinyomják belőle a maradék szuszt is.

Életkép: tv nézés - apa le mert ülni
 

Lassulunk végre!

2010.05.04. 14:48 - gemini!

A fárasztó, őrültekháza első években a tapasztalt anyukák azzal bátorítottak minket: 3-4 éves koruktól minden egyszerűbb lesz. Aláírom, Csenge és Ajsa tényleg sokkal kezelhetőbbek. Na jó, Hangicsek még kicsit kitolja a nagy pihenőidőszak beköszöntét, de remélhetőleg 3 éves korától Buginkat is könnyebb lesz terelgetni.
Most nem részletezem, miért (a "másfél év alatt 3 gyerek" úgyis mindent megmagyaráz), de az elmúlt 4 év a túlélésről szólt, nem pedig a kreatív foglalkozások tömkelegéről. Ha már minden gyerek kapott enni, inni, tiszta pelenkát és még tiszta ruhát is találtam, kipipálhattuk a napot. Most látom csak, hogy a nagyok óvodások, ilyen téren azért jócskán le vannak maradva csoporttársaiktól - igaz, mindenki más idősebb náluk, valamint bölcsis hátszéllel indultak, ahol néhány dolgot megtanulhattak.
Jelenleg csak Ajsa és Csenge vannak itthon, épp ezért olyan feltűnő számomra, mennyit változtak. 2 évvel ezelőtt csak reménykedtem benne, hogy tényleg igaz, amivel az anyukák vigasztalnak: kezelhetőek, eljátszanak egymással...sokkal könnyebb, de tényleg.
Csenge a teraszon egy bogarat "szeretget", Ajsa túrógombócot készít velem - annyira idilli, hogy el sem hiszem, ezek tényleg mi vagyunk.
Persze, ha mindhárman egy légtérben vannak a tesók, a szituáció azonnal változik: 3 kisgyereket bevonni a főzésbe őrült ötlet, ráadásul veszélyes is. A legjobb esetben minden alapanyag a földön köt ki, miközben Ajsa, Csenge és Hanga egymás kezéből szakítják ki visítva a fakanalat. Ugyanez igaz, ha mesét olvasnék nekik, vagy kirakóznánk...2 perc sem telik el, de már össze is kaptak valamin. A kedvencem, amikor 3 egyforma piros kisszéken veszekednek...A fő kötözködő Hanga, ő főleg Csengével balhézik...persze Bugit is megértem: törleszt élete első évének sérelmeiért.
Úgyhogy most "hála" a betegségeknek, hol 1 , hol 2 gyerekkel foglalkozhattam végre értelmesen, rohanás nélkül. A legnagyobb változás egyébként az első 3 évhez képest, hogy megszűnt az állandó rohanás, kapkodás, mókuskerék érzése. Persze, most is szerintem kissé pörgősebb ritmusban éljük életünket, mint néhány ismerősünk, de ez határozottan nyugisabb időszak, mint a korábbi. Az első években soha semmit nem tudtam befejezni, egy szimpla mosogatás fél délelőttön át tartott, mert valami borult, valaki vágódott, sírt, bekakilt...A változásra akkor döbbentem rá, amikor teregetés közben tudatosult bennem: normális tempóban teregetek, te jó ég! :-) Na persze egész napra ellátnak folyamatos tennivalókkal, nehogy unatkozzak, de végre nem veszett egér módjára rohangálok. Apró örömök az életben. :-)

Szülinapos csapat 



Füles csapat

2010.04.29. 14:57 - gemini!

Az előző másfél hetes fülfájós-antibiotikumos időszak után 5 napot jártak oviba...majd ismét lebetegedtek. Csodák csodájára a héten ismét a fülük durrant be, háromból kettő 1 hétig megint nem megy sehová. Amúgy a kedvük jó, futkároznak, viháncolnak, senki nem venné észre, hogy probléma lenne - csak Ajsa szed ismét antibiotikumot.
Haladjunk szépen sorban. Másfél héttel ezelőtt egy kőkemény fül-orr-gégész karmai közé került Csenge, aki 2 naponta visszarendelte arcüregátmosásra. De a sorsdöntő fordulat egy véletlen beszélgetésnek köszönhető: részemről az elmúlt 4 év során a halvány gyanúja sem merült fel annak, hogy nátha, megfázás esetén az elektromos orrszívó SEMMIT sem használ. Idáig, ha megfáztak és az elektromos orrszívó nem mutatott eredményt (milyen finom voltam :-)), akkor meg voltam nyugodva - nincs az orrukban semmi.
A fül-orr-gégész leteremtette férjemet: csakis orrszívó-porszívót szabad használni, egészen a gyerek 12(!) éves koráig, megfázás esetén naponta 15-ször, 1500 W-on. Először legyintettem az "én majd jobban tudom" magabiztosságával (mit tudhat ez a nő, hisz végül is csak ez a szakmája). Ám az új eszköz legelső használata után térdre borultam a csodálattól és most már olyan lelkes híve vagyok a porszívóra szerelhető orrszívónak, hogy az ismerőseim azt hihetnék, beálltam orrszívó-porszívó ügynöknek. Ezidáig abban a tévhitben éltem (én gyarló ember), hogyha valami 10.000 ft, az biztos sokkal hatékonyabb, mint 1500 ft-os társa. Tévedtem.
Egyébként 2 hete kipróbáltuk ikercsemetéim első "szétválasztását". Csenge beteg lett, Ajsát azonban egészségesen oviba vittük (a reggeli elindulást nagymértékben erősítette anya zsarolási technikája egy délután kilátásba helyezett csokival).
A tankönyvbe illő megvesztegetésnek köszönhetően megszállott csokirajongó lányom oviba indult, óvónők elbeszélése alapján egész nap jókedvű volt. Azt már nem állapíthattuk meg, vajon hosszabb távon (2 egymást követő nap) is ilyen pozitív volna-e az eredmény, mert reggelre Ajsa és Hanga is belázasodott.
A mostani fülfájásnál fordítva kezdtük: Ajsa lázasodott be, középfülgyulladás, Csenge egyedül útra kelt, egész nap nem volt vele semmi gond az oviban, majd menetrendszerűen másnap (azaz ma) reggelre hőemelkedés, megtelt arcüreg...indul az óránkénti arcüregpucolás. 
Mi már csak így ünnepelünk - holnap lesznek ugyanis a nagyok 4 évesek. Még jó, hogy a neten rendeltem meg az ajándékukat, mert sem idő, sem lehetőség nem lett volna ilyen körülmények között utánajárni.

Bezárva

2010.04.14. 13:35 - gemini!

A Csipetcsapat  1 hete beteg, legjobb esetben csak a jövő héten nyilváníthatóak közösségbe ereszthetőnek. Van itt kérem minden: arcüreggyulladás, gennyes fülek, láz, órákon át való várakozás rendelőkben, kórházakban. Utcára menni tilos, de az időjárás amúgy is olyan lelombozó, hogy már csak sóhajtozok, ha kinézek az ablakon.
Ha három kisgyerek be van zárva a lakásba, annak a következő a hatása: percenként összevesznek (és a "percenként" kifejezést nem azért használom, mert jól hangzik, a "percenként" konkrétan percenkéntet jelent, ami a nap második felében anyából egy végső és kétségbeesett sikítást csalogat elő...ilyenkor fél percre megnémulnak a meglepetéstől).
A veszekedés előbb-utóbb verekedésbe torkollik...az esetek 99 %-ában Csenge és Hanga között.
Ülni nem tudok, így hát a sebem pihentetése fekvésből állna...ha hagynák. A tennivalók sokasága és folyamatossága miatt ugyanis az eddigi rekordom 2 perc, amit egyhuzamban fekve tölthettem az elmúlt napokban. Az egész napos talponállás végül a sebem begyulladását eredményezte. Tegnap végre kiszedték a varratokat (3 héttel a műtét után), most már remélem egy fokkal jobb lesz a helyzet.

Kőketánc

2010.04.01. 14:53 - gemini!

A "csak te és én vagyok pillanatok" egyike - Csenge és Ajsa épp kisbabáknak képzelik magukat egy babával: 


Sajnos nincs mit tenni, az ilyen speciális pillanatokból Hanga bugink rendre kimarad. Na jó, mostanában bevonják egy kis "Kőketáncba", vagy "Recse, recse pogácsát" sütnek, de nem mindig önszántukból történik a nagylelkűség. 
Hanga pár hónapos és a hátán fekszik - nem jó ez a jövevény semmire, vegyünk ki mindent a kezéből. 2 éves - egye fene, néha már hármasban is jól ellehetünk. Balga anyai lelkem abban bízik, ha Hanga beszélni is fog, egyenrangúnak tekintik majd és beveszik a csapatba.


Közös ökörködés - a "fáradt", piszkos terasztakarító társaság a munka befejeztével:

 


A képet nézegetve mindig az a rész jut eszembe, mikor Hófehérke belép a hét törpe hálószobájába és megpillantja az egymás mellé tolt kiságyak tömkelegét. Félreértés ne essék, nem célom 7 kiságy bezsúfolása a gyerekszobánkba. :-) Ennek ellenére egy negyedik gyerek gondolatától nem zárkózom el. Persze nem most, csak valamikor az elkövetkező 10 év folyamán - 29 éves vagyok, remélhetőleg időm van bőven.


 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És még egy büszkeség a végére. Ki kapta meg tegnap a MACIT az oviban? Ajsa gyermekem tegnap egy nagy macival lépett ki a folyosóra, közben Zsuzsa néni paskolgatta a hátát: "Ma te viheted haza a macit, Ajsikám, reggel hozd vissza!" Természetesen fogalmam sem volt, mit jelképez a plüssállat, egy anyuka világosított fel: "Az a gyerek viheti haza, aki a legrendesebb volt aznap." Megáll az eszem: Irénke nénit látogató Ajsám macit hoz haza! :-)

A szétválaszthatatlanok

2010.03.29. 14:09 - gemini!

Ma reggel én vittem Ajsát és Csengét az oviba, férjem Hangával korábban befordult a bölcsibe. Tényleg nem győzöm elégszer hangoztatni, mennyire meg vagyok elégedve az ovival (a teljesség kedvéért a bölcsivel is, iszonyú mázlink van). A csoportszoba ajtaján bekukkantva a következő pillanatképet kaptam el: óvónők, gyerekek lelkesen készítenek valami műfűszerűségből, krepp papírból húsvéti, tavaszi dekorációt, a szoba vidám színekkel, saját alkotásokkal díszítve... De igazság szerint tényleg mindegy, melyik napot veszem - minden reggel ugyanez a látvány fogad: barkácsoló, ragasztó, festegető gyerekek és óvónők. Ennek tényleg nagyon örülök.
Az elmúlt napokban valamilyen szinten minden lánykám beteg volt. Fel szokták tenni a kérdést: külön szoktuk-e választani néha az ikertestvéreket. Most is csak az bizonyosodott be számomra, hogy fölösleges kínzás erőltetni. Csütörtökön csak Csenge betegedett le, el szerettem volna vinni az orvoshoz...Ajsa a gondolattól is kikészült, hogy ne tartson velünk: sírt, kiborult, hogy ő nem jöhet, csak Csenge. A vége az lett, hogy mind az öten ott ücsörögtünk a rendelőben...egy beteg gyerekkel.
Végül Hangát hazaküldtem apával (túl sokat kellett várni, nem volt a közelben bili, normális wc, nem egy nagy élmény 3 egyre türelmetlenebb gyerekkel várakozni egy folyosón). A reakciója a hazafelé vezető úton végig olyan intenzitású volt, hogy csodálkozom, férjemet nem állították meg, vajon tényleg övé-e a gyerek, vagy épp most rabolja el. Bugi üvöltött, rúgkapált, tekeredett férjem ölében, szabadulni akart, visszarohanni. Egyébként ő sem tolerálja, ha szétszakad az ötösfogat...mindenhová mindig egyszerre kell mennünk. Szó szerint számon tartja, hány pár láb lép ki reggel az ajtón induláskor, senki nem válhat külön.
Ha olyasmit hallok, hogy jót tesz, ha külön csoportokba iratják az ikreket, mert az egyik fél elnyomhatja a másikat, ezáltal az "elnyomott" felszabadulhat, kiteljesedhet, részemről csak kétpetéjűekre tudok gondolni. Ők két egyszerre született testvérnek számítanak, ebben az esetben tényleg fennállhat, hogy bizonyos esetekben jó ötletnek tűnik a külön csoport, osztály. 
Nem tudom, ez csak ránk jellemző-e, de iszonyú hangosan beszélnek. Talán mert mindig túl kellett beszélniük valakit és versengeni kellett azért, kinek a mondanivalóját hallja meg anya és apa. Tisztára mint a madárfiókák - aki nagyobbra nyitja ki a csőrét, több gilisztát kap és nagyobb eséllyel indul neki az életnek.
Úgyhogy a végeredmény évek óta a totális hangzavar. Néha már berekedek, mert képtelenség túlkiabálni az alapzajt és a szüntelen csacsogást. Aki bepillantást nyer akár pár percre is kis, szokványos életünkbe, általában 5 perc elteltével felteszi a következő kérdést: "És mégis hogy szoktatok férjeddel beszélgetni?"
És a hab a tortán: Ajsa és Csenge hangszíne, hangmagassága. Férjem szerint elmehetnének szinkronizálni Alvint és a mókusakat. Én vég nélküli sipítozásnak hívom. Ráadásul csak nem tudtuk még kinőni, hogy nem kell mindenért azonnal sírni...így például azért sem, mert kiesett a hajunkból a csatt...és azért sem, mert nem kerül elsőre jó helyre a zokni sarka.
De befejeztem a panaszkodást: sipítoznak, csacsognak, eszméletlen az "alapzaj" egész nap...de min csodálkozom - 3, szinte egyidős Duracell csemetéről beszélek. :-) 

Parlament látogatás

2010.03.25. 13:09 - gemini!

A múlt hétvége tartalmas volt. Igyekeztem még az elintéznivalókat besűríteni az utolsó napokba, így megszálltuk partvissal, lapáttal, felmosóvödörrel a legutóbb nyáron használt teraszunkat. Mindhárom lánykám szorgalmas Hamupipőke módjára seperte a száraz faleveleket, a fenyőgallyak maradványait. Szinte semmi dolgom nem volt: mindenkinél volt kislapát, kisseprű...sepregettek, gyűjtögettek, közben néha komoly arckifejezéssel felsóhajtottak: "milyen sok dolgom van", a lapát tartalmát beleöntötték a kukába...hogy merjek én panaszkodni innentől kezdve bármire is? :-)

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Másnap Parlament látogatásra indultunk a helyi nagycsaládosokkal (elvégre mi is azok lennénk, bármilyen hihetetlen is néha). Túravezetőnk történeteiből nem tudom mennyit fogtak fel, de szerintem élvezték. Apa, mint mindig, igyekezett felturbózni az eseményeket: a fémdetektoros kapu varázskapu, ami néha sípol, a Szent Korona a király koronája (na jó ebben nincs ferdítés, de a király szó izgalmas egy 4 éves gyereknek, ha már sok "Magyar Népmesék"-et nézett, a katonákat imádják, abból volt bőven, a rengeteg torony egyikében pedig Hamupipőke lakik.

Maximálisan veszélyes fémszerkezet gyerekek szempontjából. Természetesen 20 kisgyerek rohanta meg egyszerre, Ajsa esetében a futkározás a kiálló fémdarabokon véres tenyérrel és térddel végződött. 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Rohangálás, virágszagolgatás a látogatás megkezdése előtt

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Szinte végig apa nyakára mászott valaki, szegény nem sokat hallott a túravezetésből

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Pihi az ülésterem előtt, háttérben a "híres" számozott szivartartókkal

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A koronából szerintem egyedül a "katonák" tetszettek lányaimnak, főleg, hogy pont az ottlétünk alatt volt őrségváltás. Lenyűgözték őket a jobbra-balra vezényszóra forgolódó, közvetlenül előttük ütemesen menetelő, kardjukat lóbáló katonák.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

És a legvégén egy csoportkép - utólag kiderült, hogy kereken 100-an voltunk. :-)

Újra itthon

2010.03.24. 12:18 - gemini!

Hétfőn műtöttek, kedden már haza is engedtek. Lányoknak szinte fel sem tűnt, hogy eltűnt az anyjuk, hisz egész nap oviban, bölcsiben voltak és csak lefekvésre jöttek haza férjemmel. Kórházi tapasztalatok: Szent István kórház előtt le a kalappal, legalábbis azelőtt az osztály előtt ahol én voltam (a korábbi "Nyírős" körülmények után wellness nyaralásnak éreztem a bent eltöltött másfél napot.
Megtapasztalhattam, milyen közeli kapcsolatba kerülni egy ágytállal és milyen műanyagszerű ízt érez az ember intubálás után a torkában - egy élmény, de tényleg.
A következő 2 hónapban hetente vissza kell járni injekciózásra, valamint az is kiderült, hogy a procedúra hosszadalmasabb lesz, mint amire számítottam: szerintem szeptemberig sem végzünk. :-( Remélem azért a műtétek között kiharcolhatok egy kis szünetet, hogy legalább nyáron eljuthassunk Tokajba és ne legyek teljesen béna egészen őszig. 
Lánykáim ki vannak okítva: itt van ez a hatalmas kötés anyán, senki nem szalad neki, senki nem ugrik rá, nem tudok hajolni, úgyhogy állj az ágyra, hogy Nasivint fújhassak az orrodba...
Komolyan, éretten kezelik a helyzetet: vigyáznak rám, "szegény anya", ismételgetik. Cukik. :-)

Hosszú hétvége

2010.03.08. 14:43 - gemini!

A hosszú hétvégén elruccantunk Tokajba. Megdöbbenéssel vettük tudomásul, hogy lányaink hiszti és sztárallűrök nélkül csinálták végig a 4 napot. Kimaradt a megszokott akklimatizációs időszak, az első pillanatoktól fogva bűbáj-tündibündi arcukat mutatták. Csak nem megértük ezt is? Olyan nagyok már végre mindhárman, hogy ki lehet velük mozdulni hosszabb időre...
Tényleg jó volt nézni a megállás nélküli ugrabugrálásukat, ökörködésüket, "nagyapa legyél kutya, mama kapj el tégem"...na persze elmélázó, bárgyú vigyoromhoz nagyban hozzájárult az is, hogy kezd visszaállni idegrendszerem normál üzemmódba, mióta oviba, bölcsibe járnak mindhárman.
Lehettek ők korábban is elragadóak, ha egyszer az ember lánya megállás, pihenés nélkül egy mókuskerék közepén pörög, végeláthatatlan veszekedések, kiabálások és hisztik közepette. Most végre pihent anyuka várja őket haza a korábbi idegbeteg helyett.

Gyönyörű tavaszi hóesés...lányaim szokás szerint járókelőket vonzanak magukhoz, majd érdeklődve fogadják hódolatukat

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

  

"Békát" eszünk egy kávézóban

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Mit csinál nagyapa azzal a lopóval?

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Döbbent tekintettel méregetik a furcsa eszközt a koromsötét pincében

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Az elmúlt hetek elég pörgősek voltak és a hét hátralévő részében is sok tennivaló vár. Hétfőn belekezdek egy 3 műtétből álló sorozatba és valószínűleg az elkövetkező 3 hónapban nem tudok sokat mozogni. Így hát mindent az utolsó hetekbe, napokba igyekszem besűríteni: elmaradt adminisztrációs-levelezős-céges feladatos-nagytakarításos-autókipucolásos elintéznivalók rengetegét pusztítom...ameddig jutok, addig jutok.
Férjemet egyáltalán nem irigylem. Reggelente ketté válunk a bölcsi kapujában: ő megy Ajsával, Csengével az oviba, én Hangával a bölcsibe. Volt már szerencsém reggel, délután 3 gyereket vinni-hozni egyedül...nem egyszerű feladat. Ráadásul Hanga mostanában még kötözködéssel-verekedéssel lassítja nővérei öltözködését. És ez a megtisztelő feladat hétfőtől kezdve hosszú ideig apára vár.

Fogadóóra

2010.03.04. 10:56 - gemini!

Múlt héten fogadóórán voltam az oviban. Mivel nagylányaim nem mesélnek szinte semmit, valahogy információhoz kellett jutnom, hogyan élik bent mindennapjaikat. 
"Anyuka kezdi, vagy mi?" - kérdezték az óvónők. Kezdtem én: "Benti életükről annyit tudok, hogy Ajsa járt már az "igazgatóiban", ill. ha rájuk jön a hisztiroham, kikészítik az óvónéniket...ezen kívül semmit." 
A fogadóóra vidám hangulatban telt...hamar egyetértésre jutottunk abba, hogy Ajsa és Csenge rendkívüli módon önfejűek és akaratosak. Marika néni és Zsuzsa néni mosolyogva, fejet csóválva és égre emelt tekintettel ecsetelték, mennyire lehetetlen őket rábeszélni valamire, amiről úgy döntenek, hogy nem akarják, vagy az szerintük nem úgy van. Közösen megállapítottuk azt is, hogy az Irénke néninel tett látogatás a legkisebb mértékben sem rázta meg érzékeny lelkű Ajsámat, másnap az udvaron már szaladt is a "szigorú tekintetű vezetőnő" felé, hogy üdvözölje...szeretik egymást az első pillanattól fogva.
"Egyébként anyuka, rendkívül önállóak: egyedül öltöznek, összehajtogatják a ruháikat, elpakolják a játékokat...egyszer annyira belemelegedtek, hogy azt is el akarták pakolni, amit nem kellett volna." :-)
De ha valamiről mást gondolnak, akkor teljességgel hajthatatlanok, küzdhet ellene 10-20 évnyi óvónői tapasztalat, gyakorlat, nem törnek meg.
A végtelen kitartás már pár hónaposan is jellemző volt rájuk, nem új jelenség. Nem mondom, hogy tapsikolok örömömben emiatt a képesség miatt, de ha már birtokolják, legalább őrizzék meg a későbbi években is és kamatoztassák...jól jöhet még.
Más gyerekekkel nem nagyon játszanak továbbra sem, csak egymással, óvónők felé is csak most kezdenek el nyitni talán...
Furcsa volt számomra, hogy az óvónők szerint még nem alakult ki az énképük, ugyanis egyes szám 3. személyben beszélnek magukról: "Ajsa kimegy pisilni, Csenge hozza a könyvet..." Ez számomra azért meglepő, mert itthon egyszer sem hallottam tőlük, ezek szerint kizárólag az oviban beszélnek így. Csak egy dologra tudok tippelni, de lehet, hogy tévedek: mások (ezalatt mindenkit értek, akik nem a szüleik) néha összekeverik őket, lehet, hogy így akarják tudatosítani "én vagyok Ajsa, én megyek pisilni". 
Egyébként én is tapasztalom, hogy nyitnak a "bentiek" felé: mikor délután megérkezem értük, nyuszi módjára ugrándozva hol az egyik dadushoz dörgölőznek, hol a másikkal kezdenek ki...anyukák elé toppannak furcsa grimasszal a fejükön, majd megpuszilják a kezüket...meglepett tekintetek követik őket, amerre járnak. :-)

A dac szelleme most Ajsából Csengébe szállt: Ajsa kisangyal módjára sürög-forog, öltözik, ruhát hajtogat, Csengével pedig hatalmi játszmába kezdtünk. A játszma lényege egyszerű: behódolok-e Őkirályifenségének, vagy sem. Meccs indul az élet minden apró területén: egy egyszerű copf elkészítésétől a lépcsőn való lejutásig. Apró mozzanatok ezek, de elvárja a teljes behódolást, ellenkezést nem tűr meg. 
Nem indul el lefelé az ovi lépcsőjén...akkor itt alszol Csenge az oviban...anya már a lépcső aljában, gyere Csenge...nem megyek...gyere fel anya a lépcső tetejére...én már lejöttem Csenge, gyere te is le...kimegyek az épületből Hangával, Ajsával, apa bent marad a lépcső alján: Csenge gyere le...nem megyek, anya jöjjön fel...15 perc után lejött. Majd kilépünk az ovi kapuján, anya jelzi, hogy balra indulunk, Csenge őrjöng, hogy jobbra...újabb játszma kezdődik. Ajsa és Hanga tétován téblábol közöttünk: most merre megyünk?. Anya pedig nem enged, mert unja az új műsorszámokat és kirajzolódik előtte a jövendő látomás: mit fog ez a gyerek csinálni kamaszkorában...mit fog csinálni 3 lány, ha egyszerre kamaszodik? Anya elhessegeti a jövőképeket és egy sóhajtással visszamegy beszélni lánya fejével. Mikor érünk már haza? 15 perces műsor után csak elindulunk balra...
Ajsa őzike szemekkel néz fel rám: "anya, én aranyos vagyok, én nem sírok". És tényleg meglepően angyali a viselkedése, mióta Csengének átadta lelkének dacos részét. Tapasztalataim szerint eltelik 2 hét és megint cserélnek: Csenge kötelességtudó, visszafogott, ruhát hajtogató mintagyerekké változik, Ajsa pedig magánszámokat fog előadni. Ez a kettősség születésüktől fogva jellemzi őket.
 

Agresszív Kismalac

2010.03.01. 11:46 - gemini!

Hanga átalakult Agresszív Kismalaccá. Még a beszoktatás megkezdése előtt figyelmeztettek a gondozónők: a kezdeti időkben jelentkezhet átmeneti alvászavar (megvolt), agresszív viselkedés...jelentem, ez is megvan. Nem elég, hogy délutánonként az oviban egyszerre két gyereket kell ösztökélni egy zsúfolt, anyukáktól, gyerekektől hemzsegő szűkös folyosón, hogy minél gyorsabban öltözzenek, de az elmúlt hetekben Hanga még izgalmasabbá teszi a produkciót. (Először ugyanis Hangát hozom el a bölcsiből, ahonnan átsétálunk ugyanannak az épületnek a másik felébe, az oviba.) 
Ajsa és Csenge elkészülése közben Hangicsekünk ezidáig "csak" szekrénygombokat csavargatott, más gyerekek cipőit pakolgatta egyik polcról a másikra...most új elfoglaltságot talált: nővéreit terrorizálja. Csak úgy spontán odalép öltözködő testvéréhez és ráver, lökdösi, elveszi az alvós nyusziját... A "nagy" nővérkék reakciója sírás, kiborulás. 
Itthon ugyanez megy tovább: harap, hajat húz, üt, lökdös...merő szórakozásból, erőfitogtatásból. Idáig is alapzajnak számított az egész napos veszekedés (kiszámíthatatlan, ki kezdi kivel,  de a veszekedést, sírást egy percre sem szabad abbahagyni anya idegeinek legnagyobb örömére), a "verekedés" azonban új kategória.
Hangára a finomság soha nem volt jellemző (valahányszor belépett egy szobába, mindig az az érzés fogott el, mintha egy cowboy berúgná a kocsma lengőajtaját), de sokkal kezelhetőbb baba, gyerek volt, mint nővérei az ő korában. Kemény, amazon, de kezelhető. 
Na ez most megszűnt. Kitesz két Ajsát és Csengét egymaga. Azt már megszoktam, hogy mindenre "nem" a válasz, de most már egy sima öltözködésnél is le kell gyűrni, mert hanyatt veti magát, hánykolódik, forog, mint a támadó krokodil.
Kérdeztem a bölcsiben: "Bent is megkezdte agresszív viselkedését?" "Igen, főleg egy Réka nevű lányra szállt rá - vagy ölelgeti... vagy fellöki. Réka még fiatalabb Hangánál és kicsit billeg, bizonytalanul áll...Bugi pedig passzióból megpöcköli, hogy eldőljön."
A viselkedésváltozás azonban Edit szerint teljesen érthető: tele van érzelmekkel, amit valahogy le kell vezetnie...jelen esetben agresszióval.
Nnaaa, csak sikerült feloldódnia a bölcsiben, teljesen otthon érzi már magát...

Javul a helyzet

2010.02.22. 11:32 - gemini!

Lányaim viselkedése meglep. Néhány bejegyzéssel korábban még amiatt siránkoztam, hogy állandó a hiszti az öltözködés miatt...ennek úgy néz ki, a határozott állásfoglalásunk óta vége. Ha ilyen jól megy már a téli beöltözés, mit fogok kezdeni azzal a rengeteg felszabaduló idővel tavasszal, mikor eltűnnek a bonyolult harisnyák, csizmák, kesztyűk? Fél órával tovább alhatunk majd minden reggel... :-)

Kik azok, akik nem hajlandóak köszönni az oviban? Ajsa és Csenge. Egyedül nekik nincs bölcsis múltjuk a csoporttársaik közül, ott aztán pedig sok mindent "belevernek" a gyerekekbe, akik ezzel az alappal érkeznek a következő szintre, az óvodába. És ki az, aki nővérei helyett "csókolommal" köszön az óvónéniknek? A legkisebb ugrifüles: Hanga.

Idáig az a tapasztalatom, hogy a harmadik (vagy inkább "második") gyerekkel minden gyorsabban megy. Annyit nyüstöltük itthon a testvéreit, hogy megtetszett Buginak a szó és minden kérés, könyörgés nélkül beköszönt az ovis csoportba: "csókom". 

Ezen kívül 2 hete elzártuk a babakocsit - Hanga azóta is szorgalmasan közlekedik a két kicsi lábán, hiszti, ölbevevés nincs.

Hangicsek sokkal kezelhetőbb, mint borsószemkirálykisasszony Ajsa és Csenge. Határozott, erős személyiség, ilyen értelemben vele is sokszor harcolni kell bizonyos kérdésekben, de nincsenek sztárallűrjei, mint nővéreinek. Ez a különbség már a három testvér pár hónapos korában is megfigyelhető volt és azóta sem változott. 

Ajsának kb. 1 hónapja ismét kiújult az ekcémája. Ma veszem meg neki a 3. kenőcsöt, amivel bepróbálkozom...abban bízom, hogy előbb-utóbb magától elmúlik. Ugyanígy történt 1 évvel ezelőtt is: az ekcéma váratlanul megjelent, majd különösebb kezelés után eltűnt...nem tudom mi okozza. Valószínűleg több dolog is egyszerre: legyengült immunrendszer, a téli hideg, a benti száraz levegő és még ki tudja mi. Kenegetek, öblítőt cseréltem, nem teszek a fürdővizükbe semmit... és várok.

Spontán ölelkezés

 

IMG_1964

Farsangi hét

2010.02.18. 14:55 - gemini!

A múlt hét kizárólag a farsangról szólt az oviban. Hétfőre pólót, hálóinget, szoknyát, kendőt, sálat kellett vinni, amire a hét folyamán az óvónénik "rongyokat" varrtak. A gyerekek óvónői segítséggel díszeket, álarcokat, csörgőket, fakanál-babákat készítettek. A hét csúcspontja a csütörtöki "Rongyosbál" volt, amin a szülők is részt vehettek.Élő zene, népi együttes, "rongyokba", sálakba öltözött óvodások...lányaim ennyire élvezték a bulit:

Kép 065

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A nyűgösség okát részben meg tudom érteni. Ha egy egész óvodát megpróbálnak betuszkolni egy aulába, az így néz ki...és ők ebből csak a lábakat láthatták:
IMG_1971

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

A Szüreti Mulatság és a Rongyosbál a következő tapasztalatokat nyújtotta számomra: ha a szülők megjelennek a privát kis ovis életükben, Csenge és Ajsa tudathasadásos állapotba kerülnek, terhes nyűgként fognak fel bármilyen eseményt, programot, legörbül a szájuk és vigasztalhatatlan sírásba kezdenek. Anya pedig lelkesen "vonatozik", tekereg, mint a kígyó a fán, ütemre ugrándozik, körtáncot jár...semmi pozitív hatást nem tudok elérni...legfeljebb szégyenkeznek miattam lányaim. 
Az óvónénik kérésére a szülők többsége beállt körtáncot járni, miközben egy népzenei együttes húzta  a talpalávalót. Csenge és Ajsa lecövekelt a tömeg közepén és sírtak. Hosszú, kispadon eltöltött, meggyőző monológom után visszaálltunk a csoportunkhoz...tekeregtek, tekeregtek, de nem élvezték.

Az ovit szeretik, de azt nem bírják elviselni, ha mi, szülők, megzavarjuk életük ezen területét. Többször sikerült már elkapnom egy-egy pillanatot, hogyan viselkednek az új közösségükben. Ők nem vettek észre engem (pl. csoportjukkal való séta, uzsonna közben), én pedig megdöbbentem, mennyire másképp viselkednek ilyenkor...mintha nem is az én lányaim volnának. Sokkal komolyabbak, egy közösség részének tekintik magukat, és szemmel láthatóan élvezik. "Ügyes óvodás vagyok", szokták mondani és ilyenkor ez a büszkeséggel vegyes önállóság tükröződik az arckifejezésükön. Az óvoda komolyabbá tette őket...persze az itthon eltöltött időszakukra ez nem igazán érvényes, na de valahol ki kell tombolni magukat. :-)

A pénteki, utolsó nap zártkörű volt, ezen a napon jelmezbe öltözött az egész csoport. Az itt készült fotókhoz még nem jutottam hozzá (ahogy Hanga bölcsis képeihez sem), ha megszereztem őket, felrakom. :-)

Változások Hanga életében

2010.02.12. 14:59 - gemini!

Hanga átmeneti szeparációs szorongása elmúlt, megszűntek a váratlan pánikrohamok. Bugink nincs egyszerű helyzetben, eddigi megszokott kis pihepuha babaélete több területen is felbolydult. 
Szülei kikapták alóla a rácsos ágyát - 2 éves szülinapja óta ugyanolyan nagyágyban alszik, mint nővérei. 
Az anyja elhagyta - immáron megszakítás nélkül 3 hete jár a bölcsibe. 
Ráadásul egy szép napon tárolóba zártuk a babakocsiját - itt az idő, hogy ő is a két lábán járjon. Ez utóbbi Bugi kezdeményezésére indult, egyik reggel ugyanis menet közben kiugrott a babakocsijából (soha nem tett korábban ilyet, ki sem tudtam robbantani kényelmes járműjéből) és önállóan tipegett a vesztőhely, azaz a bölcsi irányába.
Kapva kaptam az alkalmon, és a következő reggelen már tudatosan kocsi nélkül indultunk útnak. 3. nap esett le Hangának, mekkora hülyeséget csinált: várakozóan topogott a babakocsit rejtő tároló előtt, de  anya könyörtelen volt...ekkor döbbent rá, hogy ezt most nagyon elszúrta.
Hangicsek esetében  a speciális körülményeknek köszönhetően több olyan dolog is van, amiért nem választhatjuk ugyanazokat a módszereket, mint nővéreinél. Ilyen pl. az önálló sétálásra szoktatás. Csengénél és Ajsánál ennyi idősen tökéletesen bevált a motor: a babakocsit kismotorra cseréltük, majd egy idő után azt is elhagytuk. Buginál is beválna a csel: motorra szállt...de abban a pillanatban nővérei is követelték a sajátjukat. A 3, szinte egyidős gyerek gyalog is kezelhetetlen tömeg, ha alájuk teszünk 3 motort (kisgyerekes szülők pedig tisztában vannak vele, milyen sebességgel tud így teperni egy gyerek), akkor pedig egyenesen életveszélyesek. Úgyhogy szegény Bugi esetében kimarad az áttérést segítő megoldás.
Két dolog hibádzik még: a cumisüveg és az egyedül elalvás témaköre. A sok területet érintő változás miatt azonban nem érzem úgy, itt lenne az ideje, hogy szegényt egyik pillanatról a másikra mindentől megfosszuk. A beszoktatás óta nem alszik el egyedül (az egyedül szó azért túlzás, Csenge és Ajsa ott vonyítanak a fülébe, csoda, hogy képes egyáltalán elaludni), korábban ezzel semmi gond nem volt. Ehhez jött az új ágy...szereti, nem esik ki belőle...de ott kell maradni, míg elalszik.
A gondozónői szerint egyébként beszokott: mosolyog, játszik a többiekkel, enni is elkezdett, ölbe kéredzkedik és puszit ad...ez Hangánál nagy szó, nem osztogatja csak úgy "idegeneknek" a cuppanósokat.
A nagy szigor beköszönte óta ő is harcol, hogy egyedül öltözhessen, mérges "Akka" (Hanga) kiáltásokkal tép ki a kezünkből a ruhadarabokat - majd én csinálom! Jelenlegi személyiségét hűen tükrözi 3 leggyakrabban használt szava: "nem", "enyém", és "Akka". 


Hanga előszeretettel használt őrült grimasza
IMG_1960

 

 

A meccs folytatódik

2010.02.04. 21:09 - gemini!

Ajsa a héten a figyelem középpontjába került az oviban. Nem volt hajlandó ugyanis megszólalni, mutogatott, ha szeretett volna valamit, nem kért, nem köszönt meg semmit...Az óvónénik bepróbálkoztak minden lehetséges módszerrel, még az is felmerült, hogy cseréljen helyet Hangával a bölcsiben, mert aki nem tud beszélni, annak ott a helye.
Legutolsó lépésként pedig kézen fogták: "Akkor most lemegyünk Irénke nénihez, az óvoda vezetőjének irodájába..."
Ajsa lányomat az incidens nem rázta meg különösebben. (Habár minden gyerek így rohant ki az anyjához délután: "Anya képzeld, Ajsát levitték Irénke nénihez!"). Az intézmény vezetőjének kérdésére, miszerint "Ajsa miért nem beszélsz?", a válasza a következő volt: "Mert elment a hangom." Még nincs 4 éves, de szembement az egész óvodával...
Óvónénik elmesélték, mióta csemetém az "igazgatóiban" járt, Csenge testvére úgy viselkedik, mint egy kisangyal...nála szorgalmasabban nem köszön meg senki semmit.
Részemről már előre aggódni szoktam, ha délután az öltözőben ücsörögve azt látom, hogy az óvónénik mondani szeretnének nekem valamit, de a mai napon meglepetés ért. Dicséretben részesült mindkét lányom. Egyelőre tart tehát a ki kit tör be játék...

Nem akarom elkiabálni, de amióta bekeményítettünk öltözés ügyben, minden a legjobb úton halad. Egy ujjal nem nyúlunk hozzájuk öltözködés közben, esetleg annyi, hogy a cipzárt alul beakasztjuk, de már nekik kell felhúzni. Nincs segítség csizma-, kabát-, kesztyűfelvételben sem, minden részlettel egyedül kell megharcolniuk. Igaz, így korábban kell kelni, hogy időben el tudjunk indulni, de megéri. Egyre gyorsabbak és ügyesebbek. És egyre kevesebb az ezzel kapcsolatos hiszti is.
És a legszebb: nővérei példáját látva Hanga is elzavar minket - majd ő egyedül felhúzza a harisnyáját, csizmáját...

Az otthonunk

2010.02.02. 12:41 - gemini!

Most, hogy leesett a hó, úgy érzem magam, mikor a környéken sétálunk, mintha egy téli képeslapra csöppentem volna. Néha el sem hiszem, hogy Budapesten élek. :-)

Téli képek a Ligetről és a "tavunkról":
 

A szánkódomb 

Kvazimir: Sportliget3

 

A kerítésen belül elvileg egy tó van, de most belepte a hó...
Kvazimir: Bánya tó3

 

...ennyi hely maradt a kacsáknak
Kvazimir: Bánya tó4

 

 

Bugik már csak szűkösen férnek el a szánkón a vastag téli szerkóban
016

 

Öltözködési nehézségek

2010.01.28. 20:45 - gemini!

Aki sikeresen végigszenvedte már akár egy gyerekkel is a téli öltözködés gyönyöreit, az remélem érti, mi önti el lelkemet, ha 3 gyerekkel könnyed sétára indulunk. A leggyakrabban légszomj szokott rámtörni. 
Alapszituáció - anya csillogó szemekkel lelkendezik: "Lányok, gyönyörű nagy pelyhekben hull a hó!" Mindenki lelkes, kezdjünk beöltözni. Namármost az öltözés egy olyan dolog, amihez vagy van kedvük vagy nincs. Vagy öltöznek szó nélkül, mint a kisangyalok, vagy mindenki sztrájkba kezd és a karját sem tudja felemelni. És mire a 3 csemetére felkerül a harisnya, pulóver, nadrág, sapka, sál, kesztyű, csizma egyveleg, miközben ők passzívan elernyesztik testük minden porcikáját, anya és apa síkideg lesz...és izzadt, mint a ló. 
És már nem is akarjuk megnézni azt a hülye hóesést, nem érdekel, nem megyünk sehová...végül csak kiharcoljuk magunkat valahogy az ajtón, de a tekintetünk kissé zavart és már nyoma sincs benne a korábbi hópelyhek okozta lelkesedésnek.

De a "kedvencem" az oviba készülődés. Korán ébresztem őket, hogy mindenre jusson idő, legyen elég idejük magukhoz térni...csakhogy nem lehet a nagyokat felkelteni. Hanga rögtön kipattan, még ha csukva is közben a szeme, már mászik is be a mi ágyunkba és közli: "inni". Ajsa és Csenge nehezebb eset, minden reggel megvívjuk a magunk kis harcát. 
Ha végre maguknál vannak, következik a sokk: anya nem a sütis bugyit adta Csengének, hanem a libásat. És nem érdekli, hogy a sütis a szennyesben van: "akkor anya kiveszem", zokogja. 
De van még hiszti a hajgumik színe, mintája miatt, nem a kék a hajráfom, hanem a narancssárga, ez nem az én zoknim, hanem Ajsáé, hol az alvós nyuszim (akit Óvónéninek hívnak), nincs meg a Pici Mackóm, ez nem az én harisnyám, nem egy copfot akarok, hanem kettőt, én is kettőt, de nem ezzel a hajgumival, de a másik nincs meg, egyikük térdig felhúzott bugyiban áll kerek 10 perce és hisztizik, mert nem tudja tovább húzni, csak anya...és akkor még nem öltöztünk fel, az idő viszont gyorsan múlik, anya elveszti a türelmét, tibeti szerzetes nyugalmával bíró apa is...és a végén a mi hangunkra kel az összes szomszéd.

2 napja szülői értekezlet volt az oviban, ahol minden szülő teljes döbbenettel hallgatta végig: itt aztán minden gyerek, MINDEN alkalommal egyedül öltözik. Az anyukák hitetlenkedve kérdezgették az óvónőket:"az én gyerekem is?, és a csizmát is, a kesztyűt is, MINDENT?, otthon állandóan elhagyja magát".
A helyzet teljesen érthető: megérkeznek reggel a feldúlt tekintetű anyukák, kezdődik a munka, időben be kell érni, ez a kölök meg nemcsak kezet mos, de még pisil is...és utána megint kezet mos! Elképesztő, biztos direkt csinálja. És nem öltözik és elernyed...a szülők gyorsan le-és felráncigálják a lebénult gyereken a ruhadarabokat és már rohannak is tovább. Az óvónénik megnyugtattak mindenkit, ezt meg is értik maximálisan...reggel. Azt viszont nem értik, miért kell délután is öltöztetni azokat a gyerekeket, akik szeptember óta teljesen egyedül öltöznek, vetkőznek...persze csak addig, amíg meg nem látják a szüleiket, akkor ugyanis hirtelen megmagyarázhatatlan okokból elveszítik ezt a képességüket.
Bennem legmélyebben az a szülőin sokat elhangzott mondat maradt meg: "Anyukák, jól gondolják meg, mit csinálnak, 6 éves korukig van lehetőségük változtatni. Ami addig kialakult a gyerekben, az lesz a fő jellemvonás, az határozza meg a személyiségét."
Te jó ég, az nincs is olyan messze, be kell keményíteni, különben nekünk annyi!
Következő reggelen indult a kiképzés: mostantól kezdve egy ruhadarabot nem húzunk fel helyettük. Szoktak ők nagyon szépen egyedül is öltözködni, de ha nincs kedvük, kezdődik a játszma...na ennek vetünk most véget.
A végeredmény: 2 napja a következőket halljuk a lakóparkban élő ismerőseinktől, oviba igyekvő szülőtársaktól: "Láttunk titeket reggel, szép műsor volt. Van hangjuk a lányoknak, de egész jól viseltétek." 
A következetesség most a jelszavunk: nem lehet egyszer sem engedni, csak mert meguntuk, vagy sietnénk. Ma délután lányaim 15.30-tól 16.22-ig öltöztek át az ovi öltözőjében. Érdekes módon végül a harisnya és a csizma is ment egyedül. Néhány szülő csatlakozott hozzám, néhányunkban még pezsgett a szülőin elhangzott intelmek hatása. Mi voltunk a legutolsók: közben a termet felporszívózták, körülöttünk már mosták a folyosót...de kivártam, míg 52 perc alatt egyedül felöltöztek. Ajsa azzal töltött pl. 20 percet, hogy a kispadon ülve nem tudja elérni a tőle 15 cm-re földön fekvő csizmáját...

Bugi

2010.01.25. 14:58 - gemini!

Hangától azon kívül, hogy "nem", nem lehet túl sokat hallani. Persze ismer egy csomó szót, emellett maximálisan ki tudja fejezni magát szavak nélkül is, de ez a "nem" most az abszolút kedvenc. "Hanga mész a bölcsibe? Nem. Akkor itthon maradsz? Nem. Kérsz inni? Nem. (Majd rohan utánam, hogy kitépje a kezemből a cumisüveget, mert szomjas...) Egyszerűen a tagadás élvezetéért tagad. Tudom, ez "kötelező" ennyi idősen...erről jut eszembe, a nővérkéknél teljesen kimaradt a "miért" korszak. Nem mintha hiányoltam volna, csak mindenhol erről olvastam, hallottam, de őket ezek szerint nem hozta lázba a szakirodalom.
Bugi eszméletlenül erős jellem. Már 1 naposan megdöbbentette a nagyikat a kórházban, akik hiába akarták megtartani az újszülöttekre jellemző gyenge nyakat, fejet...be kellett látniuk, Hangicsek esetében felesleges az aggodalom, megtartja ő azt magának. 
Nem esett kétségbe pár hónaposan sem, mikor 2 éves nővérei bokájánál fogva húzták maguk után...sőt élvezte, milyen különleges törődésben van része.
Nem sértődik meg, ha az ikertesók kizárják sajátos ikerkapcsolatukból, igaz, abból már nagyon elege van, hogy bármit is vesz a kezébe, azt azonnal elcsaklizzák tőle.
Ikerprimadonnáim és Hanga kapcsolata eléggé vegyes. Ha épp olyan kedvük van, beveszik a hugit játszani, fogócskáznak, körtáncot járnak, kendőt kötnek a nyakába, mintha fodrásznál lenne, majd játékollóval megnyírják a haját, orvososat játszanak, csöpögtetnek a fülébe...ilyenkor a fal mögé húzódva lessük őket vigyorogva férjemmel, milyen édesek együtt.
A következő pillanatban Ajsa és Csenge elvonul a gyerekszobába, Hangát kizárják...következik az ikrek "csak te vagy és én" című magánszáma. Bugi ezt elfogadja, nem készül ki, addig legalább megszerezhet olyan játékokat, amikhez máskor nincs hozzáférése.
Idáig 1 teljes hetet járt a bölcsibe, amióta novemberben megkezdődött a beszoktatás. Az első egybefüggő hét 1. napja: még nem sejti/nem emlékszik, mi vár rá...könnyebben megy az elszakadás. 2.nap: már nagyon is érti, mire megy ki a dolog, le kell választani erővel a nyakamra kulcsolódó kezeket, mikor átadom Editnek...4.nap: az átadóban mérgesen-sírva leugrik az ölemből, feltépi az ajtót, berohan a terembe, RÁMVÁGJA az ajtót. Majd hasraveti magát a szőnyeg közepén, megvetően visszanéz, közben mérgesen sír.
És nem értik az anyukák, miért jövök ki vigyorogva, fejemet csóválva az öltözőbe, miközben ordít a gyerekem...egyszerűen elképesztett Bugink villámló tekintete és az a határozottság (illetve az a káromkodással is felérő véleménynyilvánítás), amit közölt velem. Eszméletlen gyerek.  

Mikor épp bevonják...

 

Szilveszter és egyebek

2010.01.24. 18:19 - gemini!

Váratlan és meglepő fordulat: 1 hét oviba, bölcsibe járás után ismét beteg lett mind a 3 manó. Ráadásul Hangánál tüdőgyulladásban csúcsosodott ki az, ami nővérkéinél "csak" láz-, köhögés- és náthaegyveleg volt. Persze, mindenki figyelmeztetett, hogy az első év erről szól és a gyerekes szomszédaim példája is azt bizonyítja, teljesen általános, ami történik velünk, ettől függetlenül nem repesek az örömtől. Egyszerre két különböző helyről gyűjtik be az idegen bacikat és vírusokat, és ha egy elkapja, végigmegy mind a hármon, pár napos csúszásokkal...

Mindegy, betegségről most nem írok, inkább következzen az elmaradás 2. része.
Disney On Ice: az én fejemből biztos egy darabig nem pattanna ki az az őrültség, hogy súlyos pénzeket dobjunk ki egy olyan programra, amihez még teljesen éretlenek lánykáim, de ajándékba kaptunk 5 jegyet a show-ra. (Zárójelben jegyzem meg, csemetéimmel SEMMILYEN programra nem lehet elmenni, mert háromból kettő tuti, hogy előadja a primadonna magánszámot és borul az egész.) Azon egyszerű képlet folytán, hogy a szülők száma kisebb, mint a gyerekeké, a szituáció egy darabig megoldhatatlan, végeredménye pedig előre jósolható a nagyszámú tapasztalatok alapján: lányaim sztárallűrjeiket gyakorolják, anya feje füstölög és fogadkozik, hogy többet az életben nem mozdul ki sehová 3 gyerekkel... Bízzunk hát a "ha nagyobbak lesznek, egyszerűbb lesz" vigasztaló mondatban.
 
A 2 órás műsorból 40 percet bent töltöttünk - én ezt sikerként könyvelem el. És aránylag még kezelhetően is viselkedtek, igaz, ezt a 40 percet 5 helyett 3 ülésen ücsörögve folyamatos mozgásban töltöttük: Ajsa átmászott az én ölembe, Csenge apáéba, Hanga átmászott apáéból az enyémbe...és így tovább. Az előadott történetekből csak Arielt, a hableányt ismerték, a többiek vadidegenek voltak számukra, így érthető is, ha nem kötötte le őket a sztori.
Ezt sejtettük is előre, a lényeg az új helyszín, a kimozdulás, az első pár perc csodája volt - én ennyivel maximálisan meg vagyok elégedve.
 
Egyébként Disney téren csak pár hete történt áttörés. Ezidáig ugyanis csak egy hosszabb mese létezett, ami maximálisan lekötötte a nagyokat: a Dumbo.
Az ember mindig másra vágyik: 6 hónapos korukban, hogy végre egyedül megfogják a cumisüveget és legalább, amíg "önállóan" esznek, megihassam a kávémat...1 évesen pedig arra, hogy egy teljes estés rajzfilm lefoglalja örökmozgő porontyaimat és szusszanhassak egy kicsit az egész napos pattogás közepette.
Most értünk el idáig: egymás után képesek akár kétszer(!) is mozdulatlanul végigülni a Pinokkiót és a Hófehérkét. A többi Disney még túl bonyolult számukra, ez a három mese azonban abszolút kedvenc. Hófehérkét még Hanga is végigüli, pedig őt aztán tényleg nem érdeklik a mesék...inkább a videóklippek, amire bemozdulhat. Repes a szívem.
 
Szilveszter: most először történt meg, hogy a lányokkal bulizni mentünk. Születésük óta a szilveszter azzal telt, hogy: 2006: van két 6 hónapos ikergyerekünk, velük egyszerre zuhanunk az ágyba..., 2007: van két másfél éves ikergyerekünk és bármelyik pillanatban szülhetek..., 2008: van két, már valamennyire kezelhetőbb korú ikergyerekünk, de Hanga még 1 éves sincs...és 2009 szilvesztere: indulhatunk bulizni. A party 3 helyszínen folyt, kizárólag gyerekes családok vettek rajta részt, a csemeték maximális életkora legfeljebb 4 év volt. Jól érezték magukat a lányok is, mi is. A 2. helyszínről hazaérkezve pont 00.00-kor beálltunk a tűzijátékoktól hangos parkolóba és ha már idő van, anya és apa sakál vokálban előadta a durrogások közepette a Himnuszt...a 3 gyerek a hátsó ülésen takarta az arcát szégyenében, az ujjaik között kukucskáltak ki értetlenül ránk.
Sírás, hogy még Laláékhoz akarnak menni a szomszédba (illetve Szilveszterhez...egy kicsit megkavarodtak). A lakóparkos csapatot ismét elleptük, ott is maradtunk fél kettőig, akkor kezdett kornyadozni Ajsa és Csenge. És Hanga bugink? Fél 2-kor még vígan hajkurászott néhány játék pillangót a hálójával és esze ágában sem volt hazamenni. Otthon fél 3 kor aludtak el, miközben retro szilveszteri műsort bambultak mozdulatlanul a tv-ben. Elképesztő látvány volt: fekszenek az ágyunkban, senki nem mozdul, nem beszél, nem hőbörög...(ez nagyon nem jellemző, magunkba szívtuk hát a ritka pillanatot), és közben a 80-as évek iszonyú béna klipjeit nézik...majd észrevétlenül álomba szenderültek.
Gyors kalkulációt végeztem: mivel Hanga az ébresztőóránk, mire számíthatok mégis, mikor kelünk reggel. Ha a legrosszabb alvási idejét nézem, fél 1-ig kellene aludnia...na persze, hajnali fél 9-kor keltette kómás családját.
Január elsején lánykáimtól csak azt lehetett hallani: "Anya, mikor megyünk bulizni?" Szerencsémre a "csapat" egyik tagja morzsapartit rendezett, mindenkit várnak egy koccintásra és szendvicsekre. Jó volt, szép volt, fárasztó...csak olyan, amilyen maga az évünk is volt.
 

Karácsony

2010.01.15. 11:04 - gemini!

Elmaradás, először is Karácsony. Könnyebb egy fokkal a szülő élete Mikulás, Karácsony közeledtével, mert már novemberben hatni lehet a gyerekre a következő zsaroló mondattal: "Hagyjátok már abba az állandó veszekedést, a Mikulás (később Jézuska) benéz az ablakon és semmit sem hoz, ha meglátja, hogy viselkedtek!"
Tipikus elcsépelt szülői mondat, ami után megvetjük, leköpjük magunkat...és még ez sem hat mindig...ugyanúgy folytatják tovább.
Most először VÁRTÁK az ünnepeket, tavaly még kicsik voltak, hogy megértsék, közeledik valami, de az ovi sokat segített a rákészülésben. Mindennapos beszédtéma volt a nagyok között a Mikulás és a Jézuska, akiknek a szerepét hála a tv-nek, maximálisan keverik.
Mikulás mindenhol karácsonyfával a hóna alatt látható, vagy épp ajándékokat pakolgat a fa alá. Anya frappáns válasza: "A Mikulás elvette a Jézuskától a karácsonyfáját, de mindjárt visszaadja." Ez megnyugtatta őket és már el is vonultak játszani, kezükben egy játék Mikulással és egy dísz angyalkával, miközben a két "szereplő" ezt sipítozta egymásnak:"Add vissza a fámat!" "Nem, nem adom, majd később, most én viszem!" 

Karácsony előtt 2 héttel már betegek voltak, később kezdődött a téli szünet...nem részletezném, csak tőmondatokban: 3 gyerek egy bezárt lakásban, egy apa, aki 3 órákat alszik, amúgy dolgozik ezerrel, és egy idegbeteg anya, stresszes mellkasi fájdalommal, légszomjjal, aki a meghitt ünnepre készülődik.
Kész élmény 3 gyerek társaságában előkészíteni MINDENT a nagy napra. Pl. nagytakarítani (na ez azért enyhén röhejes kifejezés arra, amire végül jutottam, a rekordom 40 perc, ami alatt kiporszívóztam 1(!) szobát, közben ugyanis legalább 20-szor kikapcsoltam a porszívót, mert: veszekedtek, hajbakaptak, sivítoztak, kiöntöttek, beleléptek, eltörtek, kiabáltam, kiborultam...) Szép, meghitt Karácsony.

Az utolsó 2 napra téli szünet előtt gyorsan bedobtam az oviba a nagyokat (csak erre az időre engedte őket közösségbe a doki néni), így ajándékok, enni-, innivaló, csomagolópapír, díszek vásárlására ennyi lehetőségem volt. Arra csak közben döbben rá az ember, milyen szánalmasan kevés is ez. Anyu szabit vett ki és Hangával közösen nekiálltunk bejárni a környéket.
Férjemnek még december 23-án is maratoni 4 órás tárgyalása volt, nem részletezem, milyen zakkant anya és feleség várta őt haza este.

Szenteste: délután lefektettük mindhárom csemeténket a gyerekszobába, majd kezdődött az őrült tempóban  zajló karácsonyfa-állítás. "Ferde a fa, emeld, nem bírom, be kell újra paszírozni a tartójába, hol a többi dísz, még mindig ferde, el fog dőlni..." Mindeközben a leheletvékony falak túloldalán, a másik szobában vígan csivitel Ajsa, Csenge. Itthon soha nem alszanak, az oviban is csak azért, mert különválasztják őket, sietni kell, mert bármikor kinyithatják az ajtót. Hanga is zaklatottan alszik a beszoktatás miatt, ha ő felsír, vége a díszítésnek...izgalmas és izzasztó volt, de nálunk egy sima séta is ilyen, legyünk hűek életmódunkhoz karácsonyfa-állítás közben is.

A nagy pillanat - kiengedjük a siserehadat a csillogó, villogó fához. Csenge és Ajsa idénre kinőtt a ledermedt, ámuló ártatlan babakorszakból: egy pillantás a fára (láttunk mi már ilyet az oviban és a reklámokban, filmekben) és már tépni is kezdték az ajándékok csomagolását. Hanga pár perce kelt, nem volt még magánál legalább fél órán keresztül, álomittas szemekkel nézte a villogó lámpákat, az ajándékokat bontogató nővéreit és nem egészen értette, mi is történik. A csomagokat pusztító Csenge azért később többször felnézett és elrebegte: "Köszönöm Éduska a karácsonyfát" és már tépkedett is tovább.

Most először szőtték bele játékukba az ajándékozás, meglepetés élményét. Az ünnepek alatt és után is többször beöltöztek Mikulásnak, angyalkának. "Anya csukd be a szemed", sipítozták teljes hangerővel, majd rámöntöttek egy lavórnyi játékot. Elfutottak a szoba végébe, onnan kiabálták, "most már kinyithatod"...ilyenkor kellett nagyon meglepődni. És még legalább 20 alkalommal, ennyiszer ismételték meg a produkciót. Hanga is ott téblábolt, futkosott velük boldogan, miközben ezt harsogták: "Én vagyok az Éduska!" "Én vagyok a Mikulás!" 
 

Kép 050

Újrakezdés

2010.01.12. 20:31 - gemini!

Hangánk a hétvégén 2 éves nagylány lett! Hétfőn pedig mindenki megkezdte a maga kis életét oviban, bölcsiben, úgy nagy összességében sírva-ríva. 5 hét azért hosszú idő (nem részletezném milyen hosszú is tud lenni...), maximálisan elszoktak a "munkahelyüktől".

Az első nap azt hittem, újra kezdjük a bölcsis beszoktatást, és bent ücsörgök én is egy darabig, de Edit gondozónőnk kérése határozott volt: "Csak adjam át neki Hangát, ne menjek be."
Bugit közös erővel lefejtettük hát nyakamról... A hétfői nap összesítése: 60% sírás, 40% "elvagyok, de azért ne nagyon közeledjetek". Na jó, egy puszit kegyesen elfogadott Edittől és csak úgy volt hajlandó elaludni, hogy a gondozónő közben a tenyerét a hátán nyugtatta.:-)

A mai nap végeredménye: telefon 10 után, menjek érte és hozzam haza, mára már eleget sírt.
A holnapi napban azért bízom, legutóbb is úgy volt, hogy a 2. nap volt a legrosszabb, akkor is szinte rögtön érte kellett mennem...

Adós vagyok a karácsonyi történésekkel, egy Disney on Ice beszámolóval és a több helyszínen töltött első igazi családi szilveszterrel, de erre most nincs erőm.
Helyette fotósorozat következik. Minap mindhárom primadonna lánykám szó nélkül, teljes egyetértésben beszuszakolta magát egy karosszékbe, majd sipítozni kezdtek: "Anya, csinálj rólunk fényképet!" - követelték. És pózoltak és bohóckodtak és élvezték, hogy villan a vaku...

 

 


2009januar 079
2009januar 080
2009januar 083
2009januar 084
2009januar 085

Ez egy vicc

2010.01.04. 23:46 - gemini!

Kicsit megkésve, de Boldog Új Évet mindenkinek, aki ezeket a sorokat olvassa! :-)
El vagyok maradva az írással, az ünnepekről majd beszámolok máskor, most csak egy rövid bejegyzésre futja az erőmből.
Karácsony előtt 2 héttel már egyik gyermekem se járt oviba, bölcsibe...lebetegedett mindenki. Majd beköszöntött a téli szünet, 2 hét, ünnepek, erről majd később. Remegő térdekkel várom a január negyedikei hétfőt: újra nyit az ovi, bölcsi... Na kik lázasodnak be vasárnap hajnalban? Telitalálat! Természetesen mindhárman egyszerre lázasak, megy a hurutos köhögés ezerrel...A héten biztos nem megy senki sehová.
A szeptemberben megkezdett ovis életet így jellemezném leginkább: Csenge és Ajsa itthoni tombolásukat esetenként megszakítják 1 hét ovival...óvodába járásnak semmiképpen nem nevezném. Hanga Bugiról pedig ne is beszéljünk: csak 2 délelőttöt töltött egyedül a bölcsiben...azóta is beteg pár napos szünetekkel. És a legszebb az új szokása. Nevezzük szeparációs szorongásnak, beszoktatás által kiváltott átmeneti korszaknak (a gondozónő előre figyelmeztett, hogy általában bekövetkezik, de csak átmeneti jelenségről van szó): szó szerint bepánikol, ha eltűnök a szeme elől. És ehhez elég annyi, ha kimegyek a 3 méterrel arrébb lévő konyhába: Hangicsekünk képes pánikrohamot kapni apja és két nővére társaságában.
Az a Bugi, aki mindig úgy aludt el, hogy beraktuk az ágyba és becsuktuk a gyerekszoba ajtaját, most a lefektetés gondolatától is retteg. Kispurizik a nappaliba, ha észreveszi, mi is következik hamarosan, feltelepszik a kanapéra, majd ütögetni kezdi kis tenyerével, miközben reménykedő tekintettel ismételgeti: "Csüccs!"
Már legalább egy hónapja csak úgy képes elaludni délután, vagy este, ha ott fekszem a kiságya mellett a földön. Esténként többször felébred, sokszor a fél éjszakát egy földre ledobott matracon töltöm. Vagy a férjem: az vonszolja félálomban az ágyneműjét hajnali 2-kor a gyerekszobába, akinek kevésbé fáj a háta és a dereka.
 

Táncos lábúak

2009.12.21. 14:27 - gemini!

Csenge és Ajsa soha nem táncoltak korábban, eszükbe sem jutott "bemozdulni", ha zenét hallottak. Hanga Bugink hozta meg a kedvüket, aki anélkül, hogy szüleit, testvéreit látta volna táncolni, automatikusan csápolni kezdett bármilyen dalra.
Nagylányaim kizárólag a Keresztapa olasz lagzis számára ropják pár hete, csakis szoknyában (korábban soha nem hordtak szoknyát, ez most az új mánia, egy ideje végre "lányosodnak"). A tánc nagyjából abból áll, hogy emelgetik a szoknya szélét...esküszöm, nem én mutattam, fogalmam sincs honnan vették. Vagy körtáncot járnak...ja kérem, annyian vagyunk, hogy már a szűk család is képes erre a mutatványra.
 

 

 



süti beállítások módosítása